Mesék a Titkos Padlásról

  EGY KISKUTYA TÖRTÉNETE    Egy nagy ház udvarán élt Bojti, a bolondos kiskutya testvéreivel, Borzival és Bundival, és a házban élő vidám gyerekekkel. A gyerekek imádták a kiskutyákat. Az udvaron mindig nagy volt a móka és a kacagás. Bojti boldogan csóválta a farkát, amikor simogatták a bundáját, vagy játékra hívták. Vidáman futott a kertben, és hozta vissza az eldobott labdákat. Megtanulta, hogyan kell ülni, feküdni, sőt, Bojti még pacsit is tudott adni. Ő volt a legokosabb, és a legkíváncsibb kiskutya az alomban.     Egyik nap épp egy vakondtúrást lesett izgatottan, amikor a ház előtt egy nagy autó állt meg. Még sosem látott ekkora furgont! Furcsa, idegen illat áradt belőle. Kíváncsian odasettenkedett a nyitva hagyott hátsó ajtajához. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, és besurrant a kocsiba, hogy belülről is körbe szaglászhassa a furcsa járművet. Épp egy belső zugban szimatolt, amikor hirtelen becsapódott a kocsi ajtaja! Ijedten ugatott, és kaparászta az ajtót, de hiába. A motor h

  A MOGORVA KOBOLD ÉNEKE Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy elvarázsolt erdő, melynek mélyén egy vidám kobold élt, akit Füttyös Filkónak hívtak. Filkó nem olyan volt, mint a többi kobold. Nem érdekelték a csínytevések, vagy a sok arany és drágakő, ami sok más koboldot. Őt a zene varázsolta el! Éjjel nappal énekelt és zenélt. Hegedűje húrját a legfinomabb pókháló fonalából fonták, a zsebében pedig mindig ott lapult egy fűzfából faragott furulya. Amikor a Filkó dalolni kezdett, a békák vidám brekegéssel, a nádasok halk susogással, a madarak csicsergéssel, a fák leveleik zizegésével, a dongók döngicséléssel csatlakoztak a vidám muzsikához. Az erdő ezernyi hanggal telt meg, a pillangók kecsesen táncoltak a varázslatos dallamra. Az erdőn túl, a szomszéd hegy oldalában volt egy sötét barlang. A barlang mélyén élt egy kobold, Zord Szakáll úr, akinek a kedve éppoly sötét volt mindig, mint a barlangja. Zord Szakáll úr csak egyetlen hangot szeretett, az aranypénzének csilingelő csengés

   ANNA ÉS A KISGÓLYA    Pip volt a legkisebb gólyafióka a fészekben. Hiába kapott ugyanannyi békát, nem tudott úgy gyarapodni, mint a többiek. Szárnyai túl kicsik és gyengék voltak. Amikor közeledett az ősz, a gólyacsalád elindult Afrikába, de Pip lemaradt. Egy kis magyar faluban szállt le. Nem tudott tovább repülni. Amikor az első hópelyhek lehullottak, Pip egy kis ház hideg kéményén reszketett.     Egy nap egy kislány, Anna nézett ki a meleg szoba ablakán, és meglátta a kis gólyát a kéményen kuporogni. Pip elveszettnek és szomorúnak tűnt! "Mama!" - kiáltotta - "Egy kisgólya van a kéményen!"    Anna mamája segített a kislánynak bevinni Pipet az istállóba. A kisgólya gyenge volt és éhes. A kislány puha sálba csavarta, etetgette, itatgatta, kényelmes fészket készített egy meleg szénával teli kosárban. Gyakran kijárt a kisgólyához az istállóba, meséket olvasott, dalokat énekelt neki, Pip pedig napról napra erősebb lett.    Eközben lent Afrikában Pip családja aggódott

   LILI ÉS A PAPÍRREPÜLŐK     Lili nem szerette az esős napokat. Sokkal inkább örült a napsütésnek, amikor kint játszhatott a kertben. Csakhogy a napocska ma nem akart előbújni a felhők mögül. Nagyapával az ablaknál ülve figyelték, ahogy a kövér esőcseppek végig szaladnak az üvegen. "Mit fogunk csinálni ma, nagyapa?" - kérdezte Lili aggódva.   Nagyapa az asztalra pillantott, ahol színes papírok hevertek, majd huncut mosollyal fordult Lili felé. "Tudod, Lili, az esős napok tökéletesek a papírrepülő hajtogatáshoz!"    Lili szeme felcsillant. Alig várta, hogy kipróbálhassa nagyapa ötletét. Együtt hajtogattak, varázslatos repülőgépekké alakítva a sima papírokat. Lili repülője élénksárga lett, csillogó kék csíkkal, míg nagyapa gépét a szivárvány színei díszítették. Amikor elkészültek a repülőkkel, nagyapa magasra emelte Lilit. "Készen állsz, Lili pilóta?" – kérdezte mély hangon. Lili boldogan kacagott, és elengedte a repülőgépét.    A repülő a magasba emelkedet

  TROMBI, ÉS A CSINTALAN KISMAJOM Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy dzsungel, ahol Trombi, a vidám kis elefánt lakott. Trombi imádott trombitálni. Minden reggel ébresztő dallamokat trombitált a dzsungel lakóinak, akik boldogan ébredtek a vidám dallamokra. Egy napon Trombi a folyóparton sétált, és gyönyörű kavicsokat gyűjtögetett. Letette a trombitáját a földre, hogy jobban szemügyre vehesse a csillogó köveket. Épp, amikor a legszebb kavicsot találta, meglátta Csintit, a csintalan kismajmot, aki felkapta a trombitáját, és felszaladt vele a fára. "Csinti, kérlek, add vissza a trombitámat!" - kérte Trombi a majomtól. "De én is szeretnék zenélni!" - válaszolta Csinti, és már futott is tovább a fák ágain, boldogan fújva a trombitát. Csakhogy Csinti nem tudott trombitálni, és csak fülsüketítő hangokat tudott kiadni belőle. A dzsungel lakói majd meg süketültek tőle. Végül összegyűltek, hogy megoldják a problémát. Az bölcs Leo, az oroszlán egy cselt eszelt ki. &q

  A MORGÓS NYUSZI ÉS A JÓSÁGOS FARKAS    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű erdő. Az erdő mélyén élt Morgó, a mogorva nyuszi. Morgónak nem volt párja a mogorvaságban. Állandóan duzzogott, morgott magában, és még a napsütésben is hibát talált.    Egy szép tavaszi napon, Morgó, mérgesen ugrándozott az erdőben. Nem találta a kedvenc gombáját, amit reggel szedett. Hiába kutatott, sehol sem lelte. Dühösen ugrándozott ide-oda, és mérgesen mormogta: "Biztosan ellopták!”    Ekkor meglátott egy aprócska hangyát, aki szorgalmasan cipelt egy hatalmas gombafejet. Épp olyan volt, mint amit ő szedett. Morgó dühösen ráförmedt: "Te loptad el a gombámat? Add vissza azonnal!"    A hangya ijedten megállt, és suttogva tiltakozott. "De én nem loptam semmit!" Morgó nem hitt neki, és el akarta kapni a hangyát, hogy elvegye tőle a gombát.    Szerencsére, Barnabás, a jóságos farkas éppen arra sétált. Meglátta Morgó gonosz szándékát, és odalépett hozzá. "Hagyd békén a ha

  A RÓKA, A NYUSZI ÉS A RÉPA    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy napsütötte rét, ahol Tapsi, a fürge kis nyuszi boldogan ugrándozott. Friss, ropogós répát majszolt, melyet gondosan dédelgetett kertjében termesztett. Ám nem vette észre, hogy Vörös, a ravasz róka, csillogó szemmel lesi őt a bokor mögül, ínycsiklandó lakomát látva az ugrándozó nyusziban.    "Micsoda falat lenne belőle!" - gondolta magában a róka, és gonosz tervet eszelt ki. Telepakolt egy zsákot friss almával, dióval és mogyoróval, ami csábító illattal töltötte meg a levegőt, majd elhelyezte a nyuszi ösvényén.    Tapsi hamarosan megpillantotta a zsákot. "Jaj, de sok finom dió! Biztosan elcserélem a répámra!" - kiáltotta boldogan, és ugrándozva rohant a zsákhoz. De amint hozzáért, a róka messziről összehúzta a zsák száját, csapdába ejtve a kis nyuszit.    Szegény Tapsi rémülten sírni kezdett. "Segítség! Segítség!" - kiáltozta, miközben Vörös gonosz mosollyal közeledett felé. "Végr

  CSUFKA, A KIS HERNYÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hernyó, akit Csufkának hívtak. Szegény Csufka nem volt olyan színes és csillogó, mint a többi bogár a réten. Szürke volt és ráncos, sőt, még szőrös is. Úgy gondolta, hogy ő a legcsúnyább hernyó a világon.     Csufka mindig csodálattal nézte a kertben nyíló gyönyörű virágokat és a tarka pillangókat, és titkon arra vágyott, hogy ő is olyan szép legyen, mint ők. „Én sosem leszek olyan szép, mint ti” – sóhajtotta Csufka.    A pillangók csodálkozva néztek rá. „De Csufka, mindenki különleges. Te is az vagy!” – mondogatták neki. „Csak várj türelmesen, és meglátod, mi lesz belőled!”    De Csufka nem hitt nekik. “Csúnya vagyok, és senki sem szeret” - felelte  szomorúan, és biztos is volt benne, hogy csúnya marad örökre.    Ahogy teltek-múltak a napok, Csufka egyre több időt töltött egyedül. Magányosan kúszott a leveleken, és szomorúan rágcsálta a növényeket. „Miért nem lehetek én is olyan, mint a többiek?” – sóhajtozott.

A CSIPOGÓS MEGLEPETÉS Egy napon, nem sokkal húsvét előtt, Nyuszi mama, Nyuszi papa és a Nyuszi gyerekek izgatottan sürgölődtek a nyusziházban. A konyhában illatos sütemények sültek, a kertben pedig vidám madárcsicsergés töltötte be a levegőt. A nyuszi család a húsvétra készült. Színes tojásokkal akarták meglepni a gyerekeket. Nyuszi mama ügyesen kikeverte a festékeket, Nyuszi papa fűfavesszőből kosárkákat font, hogy bele tudják tenni az elkészült kincseket. A Nyuszi gyerekek izgatottan figyelték a munkát, és alig várták, hogy ők is díszíthessék a tojásokat. Piros, kék, sárga, zöld pöttyökkel, virágokkal és csíkokkal festették a tojásokat, amik hamarosan gyönyörűek lettek. A munka közben vidám dalokat énekeltek. Húsvét reggelén, mikor a harmat még csillogott a fűben, a nyuszicsalád elindult a kertbe. Óvatosan elrejtették a tojásokat a bokrok alatt, a virágok tövében, sőt, még a faágakra is akasztottak néhányat. Alig várták, hogy a gyerekek megérkezzenek, és felfedezzék a színes meglepet

  A BÁTOR KISHAJÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska kishajó, amely a kék tenger partján ringatózott a vízen. Bár apró volt, mégis hatalmas dolgokról álmodozott. Alig várta, hogy kihajózzon a végtelen tengerre, és felfedezze a világot. Minden nap, amikor a nagy hajók kikötöttek, izgatottan hallgatta kalandjaikat. Meséltek a kishajónak a csillogó korallokról és a tengeri csillagokról. Az aranyló szigetekről, ahol a fák gyümölcsei édesek, mint a méz; hableányokról, akiknek éneke varázslatosabb, mint bármelyik földi dallam; és gonosz kalózokról is, akik kincseket rejtegetnek. “Egy nap én is kihajózom, és felfedezem a világot.” - gondolta magában a kishajó.  Bátor szíve tele volt vágyakozással, de félt is az ismeretlentől.    Egy napon a kishajó elszánta magát. “Eljött az idő...” - suttogta a szél, és a kishajó búcsút intett a kikötőnek, és a nagy hajóknak.  Izgatott szívdobogással evezett ki a nyílt tengerre, míg a part lassan eltűnt a látóhatár mögött. “Szabad vagyo

  A PILLANGÓK KINCSE   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kék pillangó, aki boldogan repkedett a virágok között a réten. Egy nap a kis pillangó meglátott egy különleges virágot. Habár a virág szirmai úgy csillogtak, mintha apró gyémántok lennének, fejét szomorúan lógatta, levelei hervadtan lankadtak a föld felé. Közelebb repült, és meghallotta, ahogy a virág kétségbeesetten suttog neki: - Kedves kis pillangócska! Öntözz meg kérlek! Szomjas vagyok. Ebben a nagy forróságban kiszáradok, ha nem kapok inni! A pillangó megsajnálta a virágot. Addig repült, amíg csillogó vízcseppekre nem talált egy levélen. Felvette őket, majd szárnyaival óvatosan a virágra ejtette. Ahogy a vízcseppek érintették a csillogó szirmokat, a virág lassan visszanyerte eredeti szépségét. - Köszönöm, kedves pillangócska, hogy segítettél. Hálából elárulom neked, hol találod a világ legszebb kincsét. A kincs csillogóbb a csillagoknál, és boldogságot hoz annak, aki megtalálja. A magas hegyek mögött lelhet

  A KERTI TÓ GONOSZ BÉKÁJA    A kert végében, a diófa árnyékában, egy csillogó tó rejtőzött. A tóban színes halacskák éltek, a partján pedig vidáman ugrándoztak a békák. De volt köztük egy béka, aki nem ugrált a többiekkel. Ez a béka mogorva és gonosz volt, a tó sötét mélyén rejtőzködött. Bőre hideg és nyálkás volt, keze-lába hosszú, szemei pedig olyan feketék, mint az éjszaka.  Ez a béka undorodott a gyerekektől. Ha egyedül merészkedtek a tó közelébe, hosszú, ragadós, hideg kezével kinyúlt a tóból, megragadta őket, és lehúzta testüket a sötét vízbe, ahonnan soha nem tértek vissza. Senki sem tudta, mi történt velük, csak a tó partján maradt üres cipőiket és játékaikat találták meg.    Az apukák és anyukák aggódva keresték a gyerekeiket, de a béka mindig visszabújt a víz alá, mielőtt bárki megláthatta volna. De a környéken minden gyerek tudta, hogy a tóhoz menni felnőtt nélkül nagyon veszélyes és tilos.    Egy napsütötte délutánon két kisgyerek, egy kisfiú és egy kislány, játszottak a t