Ugrás a fő tartalomra

Csufka, a kis hernyó

 


CSUFKA, A KIS HERNYÓ

   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hernyó, akit Csufkának hívtak. Szegény Csufka nem volt olyan színes és csillogó, mint a többi bogár a réten. Szürke volt és ráncos, sőt, még szőrös is. Úgy gondolta, hogy ő a legcsúnyább hernyó a világon. 
   Csufka mindig csodálattal nézte a kertben nyíló gyönyörű virágokat és a tarka pillangókat, és titkon arra vágyott, hogy ő is olyan szép legyen, mint ők.
„Én sosem leszek olyan szép, mint ti” – sóhajtotta Csufka.
   A pillangók csodálkozva néztek rá. „De Csufka, mindenki különleges. Te is az vagy!” – mondogatták neki. „Csak várj türelmesen, és meglátod, mi lesz belőled!”
   De Csufka nem hitt nekik. “Csúnya vagyok, és senki sem szeret” - felelte  szomorúan, és biztos is volt benne, hogy csúnya marad örökre. 
  Ahogy teltek-múltak a napok, Csufka egyre több időt töltött egyedül. Magányosan kúszott a leveleken, és szomorúan rágcsálta a növényeket. „Miért nem lehetek én is olyan, mint a többiek?” – sóhajtozott.
   Egy napon Csufka elfáradt, és úgy érezte, hogy elege van a hernyólétből. Fáradt volt a vándorlástól, fáradt a szomorkodástól. El akart rejtőzni a világ elől. Bebújt egy levél alá, bebábozódott, és hosszú álomba merült. “Talán álmomban szép lehetek…” – gondolta a sötétben.
   Bár kívülről nem látszott semmi, a bábban Csufka teste lassan megváltozott. A szürke, ráncos, szőrős teste kisimult, és gyönyörű szárnyak nőttek ki a hátán. Sokáig aludt. 
   Végül egyik reggel, amikor a nap felkelt, Csufka kibújt a bábjából, és kinyitotta új, szárnyait. Furcsa érzés volt. Óvatosan felemelkedett a levegőbe és meglátott egy vízcseppet egy lapulevélen. Belenézett, és nem hitt a szemének. A tükörből egy gyönyörű pillangó nézett vissza rá. „De hisz ez én vagyok” – csodálkozott. Teste már nem szürke és ráncos, hanem sima és fényes volt, gyönyörű színekben pompázott. Egy gyönyörű pillangó volt, színes és ragyogó, akár a kert legcsodálatosabb virágai.
 A pillangók örömmel üdvözölték Csufkát. "Mindig mondtuk neked, hogy gyönyörű leszel!" - kiáltották.
  Csufka visszaemlékezett a pillangók szavaira, és arra gondolt, hogy lám, mégis jó, hogy türelmes volt. Színes szárnyai csillogtak a napfényben, és boldogan repkedett a kertben.



Hallgass mesét a youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
Keress minket az instagrammon is! 


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet! 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.    ...

Egy kiskutya története

  EGY KISKUTYA TÖRTÉNETE    Egy nagy ház udvarán élt Bojti, a bolondos kiskutya testvéreivel, Borzival és Bundival, és a házban élő vidám gyerekekkel. A gyerekek imádták a kiskutyákat. Az udvaron mindig nagy volt a móka és a kacagás. Bojti boldogan csóválta a farkát, amikor simogatták a bundáját, vagy játékra hívták. Vidáman futott a kertben, és hozta vissza az eldobott labdákat. Megtanulta, hogyan kell ülni, feküdni, sőt, Bojti még pacsit is tudott adni. Ő volt a legokosabb, és a legkíváncsibb kiskutya az alomban.     Egyik nap épp egy vakondtúrást lesett izgatottan, amikor a ház előtt egy nagy autó állt meg. Még sosem látott ekkora furgont! Furcsa, idegen illat áradt belőle. Kíváncsian odasettenkedett a nyitva hagyott hátsó ajtajához. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, és besurrant a kocsiba, hogy belülről is körbe szaglászhassa a furcsa járművet. Épp egy belső zugban szimatolt, amikor hirtelen becsapódott a kocsi ajtaja! Ijedten ugatott, és kaparászta az aj...