Ugrás a fő tartalomra

Mesék a Titkos Padlásról

   

MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL

   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.

   Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával. 

   Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel. 

   De a varázslat nem volt teljes. Egy átok, amely olyan régi volt, mint maga a padlás, csapdában tartotta a történeteket. Minden hajnalban, amikor a Nap felkelt, láda teteje csendesen bezárult. A varászlat elillant, és a padlás újra a régi, dohos hellyé változott. Ilyenkor a Szél magányosan fújt a világban, és a mesék töredékeit visszhangként hordozta a levegőben. Vágyott arra a napra, amikor az átok megtörik, és a padlás varázslatos meséi eljuthatnak a világ minden tájára.

   Egy hideg téli délután a Szél két szegény kisgyermek ablakán keresztül fütyült.  A gyerekek az ablaknál kuporogva hallgatták, ahogy a Szél a titkos padlásról, a ládáról, a meselányról és a ládában lakozó varázslatos lényekről énekelt.

   "Egy titkos padlás?" - suttogta a kislány a kisfiú kezét szorongatva. - "Keressük meg!" 

   Útnak eredtek. Kanyargós ösvényeken és mohával borított köveken keresztül követték a Szél hangját, míg el nem érték a borostyánnal borított, régi házikót. Remegő kézzel kinyitották a nyikorgó ajtót, felmásztak a poros padlásra, és a beszűrődő fényben megpillantották a régi ládát. Izgatottan kinyitották a nehéz fedelet, és ládából hirtelen csillogó fény árasztotta el a padlást. Megtört az átok, ami fogva tartotta a meselányt és a varázslatos lényeket. A Szél szárnyán csillagporként kirepültek a ládából a kitárt ablakon át. Attól a naptól kezdve a mesék nemcsak a titkos padláson, hanem a világon mindenhol életre keltek a szívekben. 

…talán éppen most a te szívedhez szólnak….



Hallgasd meg a mesét youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
https://www.facebook.com/mesekatitkospadlasrol/
Keress minket az instagrammon is! 
https://www.instagram.com/mesek_a_titkos_padlasrol/


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bömbi és Marci, a rakoncátlan kisautók

         BÖMBI ÉS MARCI, A RAKONCÁTLAN KISAUTÓK      Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis város, ahol két piros rakoncátlan kisautó, Bömbi és Marci lakott. Éjjel nappal száguldoztak az utcákon. De nemcsak hogy száguldoztak, soha nem használták az irányjelzőiket!    Kacagva versenyeztek a főúton, hogy ki ér előbb a piros lámpához. Ezt látva, egy bölcs öreg autó, Trabant bácsi állt oda melléjük. "Jó napot, fiacskáim! Látom, szeretitek a sebességet!„ - pöfékelte kedvesen   Bömbi és Marci büszkén biccentettek. "Igen, mi vagyunk a leggyorsabbak a városban!" – kiáltották.    Trabant bácsi bólintott. "Biztos vagyok benne, hogy gyorsak vagytok. De a sebesség nem minden! A közlekedésben a legfontosabb a biztonság!"       A kisautók kíváncsian néztek Trabant bácsira. "Mit értesz azon, hogy biztonság?" - kérdezte Marci.    Trabant bácsi türelmesen magyarázni kezdett: "Amikor jobbra vagy balra akartok kanyarodni, ezekkel az irányjelzőkkel figye

Dezsi és a kisautók

DEZSI ÉS A KISAUTÓK Dezsi, a kisfiú, imádta a kisautókat. A polcán sorakoztak a piros, kék, zöld és sárga járgányok, versenyautók, kamionok, és még egy csillogó tűzoltóautó is. Órákig eljátszott velük a szőnyegen, pályát épített, versenyt rendezett, és izgalmas történeteket talált ki a kisautókkal. De Dezsi nem mindig vigyázott a játékaira. Gyakran dobálta őket, száguldozott velük a padlón, és volt, hogy dühösen az ágy alá hajította őket, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ő akarta. A kisautók hamarosan megérezték a durva bánásmódot. A piros versenyautó elvesztette a hátsó kerekét, a kamion pótkocsija lecsúszott, a csillogó tűzoltóautóról pedig lekopott a festék. Egy nap Dezsi a szőnyegen játszott, amikor észrevette, hogy a kisautók szomorúak. Odament hozzájuk, és megkérdezte: - Mi a baj, kisautók? Miért szomorkodtok? A piros versenyautó felsóhajtott: - Fáj mindenem, Dezsi. Elvesztettem a kerekemet, és alig tudok mozogni. A kamion pótkocsija panaszkodott: - Mindig lecsúszom a kam