Ugrás a fő tartalomra

Mesék a Titkos Padlásról

   

MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL

   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.

   Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával. 

   Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel. 

   De a varázslat nem volt teljes. Egy átok, amely olyan régi volt, mint maga a padlás, csapdában tartotta a történeteket. Minden hajnalban, amikor a Nap felkelt, láda teteje csendesen bezárult. A varászlat elillant, és a padlás újra a régi, dohos hellyé változott. Ilyenkor a Szél magányosan fújt a világban, és a mesék töredékeit visszhangként hordozta a levegőben. Vágyott arra a napra, amikor az átok megtörik, és a padlás varázslatos meséi eljuthatnak a világ minden tájára.

   Egy hideg téli délután a Szél két szegény kisgyermek ablakán keresztül fütyült.  A gyerekek az ablaknál kuporogva hallgatták, ahogy a Szél a titkos padlásról, a ládáról, a meselányról és a ládában lakozó varázslatos lényekről énekelt.

   "Egy titkos padlás?" - suttogta a kislány a kisfiú kezét szorongatva. - "Keressük meg!" 

   Útnak eredtek. Kanyargós ösvényeken és mohával borított köveken keresztül követték a Szél hangját, míg el nem érték a borostyánnal borított, régi házikót. Remegő kézzel kinyitották a nyikorgó ajtót, felmásztak a poros padlásra, és a beszűrődő fényben megpillantották a régi ládát. Izgatottan kinyitották a nehéz fedelet, és ládából hirtelen csillogó fény árasztotta el a padlást. Megtört az átok, ami fogva tartotta a meselányt és a varázslatos lényeket. A Szél szárnyán csillagporként kirepültek a ládából a kitárt ablakon át. Attól a naptól kezdve a mesék nemcsak a titkos padláson, hanem a világon mindenhol életre keltek a szívekben. 

…talán éppen most a te szívedhez szólnak….



Hallgasd meg a mesét youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
https://www.facebook.com/mesekatitkospadlasrol/
Keress minket az instagrammon is! 
https://www.instagram.com/mesek_a_titkos_padlasrol/


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy kiskutya története

  EGY KISKUTYA TÖRTÉNETE    Egy nagy ház udvarán élt Bojti, a bolondos kiskutya testvéreivel, Borzival és Bundival, és a házban élő vidám gyerekekkel. A gyerekek imádták a kiskutyákat. Az udvaron mindig nagy volt a móka és a kacagás. Bojti boldogan csóválta a farkát, amikor simogatták a bundáját, vagy játékra hívták. Vidáman futott a kertben, és hozta vissza az eldobott labdákat. Megtanulta, hogyan kell ülni, feküdni, sőt, Bojti még pacsit is tudott adni. Ő volt a legokosabb, és a legkíváncsibb kiskutya az alomban.     Egyik nap épp egy vakondtúrást lesett izgatottan, amikor a ház előtt egy nagy autó állt meg. Még sosem látott ekkora furgont! Furcsa, idegen illat áradt belőle. Kíváncsian odasettenkedett a nyitva hagyott hátsó ajtajához. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, és besurrant a kocsiba, hogy belülről is körbe szaglászhassa a furcsa járművet. Épp egy belső zugban szimatolt, amikor hirtelen becsapódott a kocsi ajtaja! Ijedten ugatott, és kaparászta az aj...

Csufka, a kis hernyó

  CSUFKA, A KIS HERNYÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hernyó, akit Csufkának hívtak. Szegény Csufka nem volt olyan színes és csillogó, mint a többi bogár a réten. Szürke volt és ráncos, sőt, még szőrös is. Úgy gondolta, hogy ő a legcsúnyább hernyó a világon.     Csufka mindig csodálattal nézte a kertben nyíló gyönyörű virágokat és a tarka pillangókat, és titkon arra vágyott, hogy ő is olyan szép legyen, mint ők. „Én sosem leszek olyan szép, mint ti” – sóhajtotta Csufka.    A pillangók csodálkozva néztek rá. „De Csufka, mindenki különleges. Te is az vagy!” – mondogatták neki. „Csak várj türelmesen, és meglátod, mi lesz belőled!”    De Csufka nem hitt nekik. “Csúnya vagyok, és senki sem szeret” - felelte  szomorúan, és biztos is volt benne, hogy csúnya marad örökre.    Ahogy teltek-múltak a napok, Csufka egyre több időt töltött egyedül. Magányosan kúszott a leveleken, és szomorúan rágcsálta a növényeket....