Ugrás a fő tartalomra

A róka, a nyuszi és a répa

 


A RÓKA, A NYUSZI ÉS A RÉPA

   Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy napsütötte rét, ahol Tapsi, a fürge kis nyuszi boldogan ugrándozott. Friss, ropogós répát majszolt, melyet gondosan dédelgetett kertjében termesztett. Ám nem vette észre, hogy Vörös, a ravasz róka, csillogó szemmel lesi őt a bokor mögül, ínycsiklandó lakomát látva az ugrándozó nyusziban.
   "Micsoda falat lenne belőle!" - gondolta magában a róka, és gonosz tervet eszelt ki. Telepakolt egy zsákot friss almával, dióval és mogyoróval, ami csábító illattal töltötte meg a levegőt, majd elhelyezte a nyuszi ösvényén.
   Tapsi hamarosan megpillantotta a zsákot. "Jaj, de sok finom dió! Biztosan elcserélem a répámra!" - kiáltotta boldogan, és ugrándozva rohant a zsákhoz. De amint hozzáért, a róka messziről összehúzta a zsák száját, csapdába ejtve a kis nyuszit.
   Szegény Tapsi rémülten sírni kezdett. "Segítség! Segítség!" - kiáltozta, miközben Vörös gonosz mosollyal közeledett felé. "Végre megvagy! Most már az enyém leszel! Felfallak vacsorára!" - kacagott diadalmasan.
   Szerencsére Viola, a kedves erdei tündér meghallotta Tapsi segélykiáltását. Odarepült, és meglátta a csapdába esett kis nyuszit. A tündér gyorsan kitalált egy tervet. Elővette a varázspálcáját, és egy hatalmas tükröt varázsolt a zsákra.
   Vörös nem vette észre a cselt. Amikor belenézett a tükörbe, nem ismerte meg a saját tükörképét. Megrémült, mert azt hitte, egy másik róka akarja ellopni tőle a zsákmányt.
"Kotródj innen!" - üvöltött Vörös, de a tükörképe egyre csak vicsorgott rá! Ahogy a róka kivillantotta éles fogait, a tükörképe is ezt tette. Majd nagyra nyitotta a száját, hogy megharapja, de ekkor a tükörképének a szája is hatalmasra nyílt. A róka ettől úgy megijedt, hogy elszaladt a rétről. Többé már nem is tért vissza.
   A nyuszi boldogan ugrott ki a zsákból. "Köszönöm, kedves erdei tündér, hogy megmentetted az életemet!" - hálálkodott. Viola, szerényen mosolygott. "Mindig segítek a bajbajutottakon!" - mondta.
Ezután már boldogan éltek, amíg meg nem haltak, és Tapsi kertjében sokszor vendégül látta a kedves erdei tündért friss gyümölcssalátára és zamatos uborkalimonádéra.



Hallgass mesét a youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
Keress minket az instagrammon is! 


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet! 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.    ...

Egy kiskutya története

  EGY KISKUTYA TÖRTÉNETE    Egy nagy ház udvarán élt Bojti, a bolondos kiskutya testvéreivel, Borzival és Bundival, és a házban élő vidám gyerekekkel. A gyerekek imádták a kiskutyákat. Az udvaron mindig nagy volt a móka és a kacagás. Bojti boldogan csóválta a farkát, amikor simogatták a bundáját, vagy játékra hívták. Vidáman futott a kertben, és hozta vissza az eldobott labdákat. Megtanulta, hogyan kell ülni, feküdni, sőt, Bojti még pacsit is tudott adni. Ő volt a legokosabb, és a legkíváncsibb kiskutya az alomban.     Egyik nap épp egy vakondtúrást lesett izgatottan, amikor a ház előtt egy nagy autó állt meg. Még sosem látott ekkora furgont! Furcsa, idegen illat áradt belőle. Kíváncsian odasettenkedett a nyitva hagyott hátsó ajtajához. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, és besurrant a kocsiba, hogy belülről is körbe szaglászhassa a furcsa járművet. Épp egy belső zugban szimatolt, amikor hirtelen becsapódott a kocsi ajtaja! Ijedten ugatott, és kaparászta az aj...

Csufka, a kis hernyó

  CSUFKA, A KIS HERNYÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hernyó, akit Csufkának hívtak. Szegény Csufka nem volt olyan színes és csillogó, mint a többi bogár a réten. Szürke volt és ráncos, sőt, még szőrös is. Úgy gondolta, hogy ő a legcsúnyább hernyó a világon.     Csufka mindig csodálattal nézte a kertben nyíló gyönyörű virágokat és a tarka pillangókat, és titkon arra vágyott, hogy ő is olyan szép legyen, mint ők. „Én sosem leszek olyan szép, mint ti” – sóhajtotta Csufka.    A pillangók csodálkozva néztek rá. „De Csufka, mindenki különleges. Te is az vagy!” – mondogatták neki. „Csak várj türelmesen, és meglátod, mi lesz belőled!”    De Csufka nem hitt nekik. “Csúnya vagyok, és senki sem szeret” - felelte  szomorúan, és biztos is volt benne, hogy csúnya marad örökre.    Ahogy teltek-múltak a napok, Csufka egyre több időt töltött egyedül. Magányosan kúszott a leveleken, és szomorúan rágcsálta a növényeket....