Mesék a Titkos Padlásról

   ANNA ÉS A KISGÓLYA    Pip volt a legkisebb gólyafióka a fészekben. Hiába kapott ugyanannyi békát, nem tudott úgy gyarapodni, mint a többiek. Szárnyai túl kicsik és gyengék voltak. Amikor közeledett az ősz, a gólyacsalád elindult Afrikába, de Pip lemaradt. Egy kis magyar faluban szállt le. Nem tudott tovább repülni. Amikor az első hópelyhek lehullottak, Pip egy kis ház hideg kéményén reszketett.     Egy nap egy kislány, Anna nézett ki a meleg szoba ablakán, és meglátta a kis gólyát a kéményen kuporogni. Pip elveszettnek és szomorúnak tűnt! "Mama!" - kiáltotta - "Egy kisgólya van a kéményen!"    Anna mamája segített a kislánynak bevinni Pipet az istállóba. A kisgólya gyenge volt és éhes. A kislány puha sálba csavarta, etetgette, itatgatta, kényelmes fészket készített egy meleg szénával teli kosárban. Gyakran kijárt a kisgólyához az istállóba, meséket olvasott, dalokat énekelt neki, Pip pedig napról napra erősebb lett.    Eközben le...

  CSUFKA, A KIS HERNYÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hernyó, akit Csufkának hívtak. Szegény Csufka nem volt olyan színes és csillogó, mint a többi bogár a réten. Szürke volt és ráncos, sőt, még szőrös is. Úgy gondolta, hogy ő a legcsúnyább hernyó a világon.     Csufka mindig csodálattal nézte a kertben nyíló gyönyörű virágokat és a tarka pillangókat, és titkon arra vágyott, hogy ő is olyan szép legyen, mint ők. „Én sosem leszek olyan szép, mint ti” – sóhajtotta Csufka.    A pillangók csodálkozva néztek rá. „De Csufka, mindenki különleges. Te is az vagy!” – mondogatták neki. „Csak várj türelmesen, és meglátod, mi lesz belőled!”    De Csufka nem hitt nekik. “Csúnya vagyok, és senki sem szeret” - felelte  szomorúan, és biztos is volt benne, hogy csúnya marad örökre.    Ahogy teltek-múltak a napok, Csufka egyre több időt töltött egyedül. Magányosan kúszott a leveleken, és szomorúan rágcsálta a növényeket....

A KIS FA MESÉJE Volt egyszer egy kis fa, aki egy napsütötte réten élt. Tavasszal rügyeket bontott, amik gyönyörű virágokká fakadtak. Finom illatukkal oda csalogatták a zümmögő méheket. A pillangók vidáman csapkodtak a szárnyaikkal a virágok körül. A madarak fészket raktak az ágai között. Vidám kis fa volt, zöld leveleivel integetett a szélnek, gyökereivel szorosan kapaszkodott a földbe. A virágokból zamatos, piros gyümölcsök értek, amit kismadarak és a mókusok jóízűen kóstolgattak. A nagy melegben hűs árnyékot nyújtott az állatoknak, akik boldogan játszottak a lombjai között. A kis fa boldog volt, hogy otthont adhatott nekik, és ennyi örömet okozhat másoknak. Aztán eljött az ősz. A levelei megsárgultak, vörösesre és barnára változtak. Elkápráztatták a kisfát ezek a gyönyörű színek. Azonban az idő egyre hűvösebbre fordult, a nap sem olyan melegen sütött már. A madarak elrepültek melegebb vidékre, és színes levelei lassan elszáradtak, és lehullottak a földre. A kis fa egyre csupaszabb és...