Mesék a Titkos Padlásról

  A BÁTOR KISHAJÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska kishajó, amely a kék tenger partján ringatózott a vízen. Bár apró volt, mégis hatalmas dolgokról álmodozott. Alig várta, hogy kihajózzon a végtelen tengerre, és felfedezze a világot. Minden nap, amikor a nagy hajók kikötöttek, izgatottan hallgatta kalandjaikat. Meséltek a kishajónak a csillogó korallokról és a tengeri csillagokról. Az aranyló szigetekről, ahol a fák gyümölcsei édesek, mint a méz; hableányokról, akiknek éneke varázslatosabb, mint bármelyik földi dallam; és gonosz kalózokról is, akik kincseket rejtegetnek. “Egy nap én is kihajózom, és felfedezem a világot.” - gondolta magában a kishajó.  Bátor szíve tele volt vágyakozással, de félt is az ismeretlentől.    Egy napon a kishajó elszánta magát. “Eljött az idő...” - suttogta a szél, és a kishajó búcsút intett a kikötőnek, és a nagy hajóknak.  Izgatott szívdobogással evezett ki a nyílt tengerre, míg a part lassan eltűnt...

DEZSI ÉS A KISAUTÓK Dezsi, a kisfiú, imádta a kisautókat. A polcán sorakoztak a piros, kék, zöld és sárga járgányok, versenyautók, kamionok, és még egy csillogó tűzoltóautó is. Órákig eljátszott velük a szőnyegen, pályát épített, versenyt rendezett, és izgalmas történeteket talált ki a kisautókkal. De Dezsi nem mindig vigyázott a játékaira. Gyakran dobálta őket, száguldozott velük a padlón, és volt, hogy dühösen az ágy alá hajította őket, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ő akarta. A kisautók hamarosan megérezték a durva bánásmódot. A piros versenyautó elvesztette a hátsó kerekét, a kamion pótkocsija lecsúszott, a csillogó tűzoltóautóról pedig lekopott a festék. Egy nap Dezsi a szőnyegen játszott, amikor észrevette, hogy a kisautók szomorúak. Odament hozzájuk, és megkérdezte: - Mi a baj, kisautók? Miért szomorkodtok? A piros versenyautó felsóhajtott: - Fáj mindenem, Dezsi. Elvesztettem a kerekemet, és alig tudok mozogni. A kamion pótkocsija panaszkodott: - Mindig lecsúszom a kam...

         BÖMBI ÉS MARCI, A RAKONCÁTLAN KISAUTÓK      Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis város, ahol két piros rakoncátlan kisautó, Bömbi és Marci lakott. Éjjel nappal száguldoztak az utcákon. De nemcsak hogy száguldoztak, soha nem használták az irányjelzőiket!    Kacagva versenyeztek a főúton, hogy ki ér előbb a piros lámpához. Ezt látva, egy bölcs öreg autó, Trabant bácsi állt oda melléjük. "Jó napot, fiacskáim! Látom, szeretitek a sebességet!„ - pöfékelte kedvesen   Bömbi és Marci büszkén biccentettek. "Igen, mi vagyunk a leggyorsabbak a városban!" – kiáltották.    Trabant bácsi bólintott. "Biztos vagyok benne, hogy gyorsak vagytok. De a sebesség nem minden! A közlekedésben a legfontosabb a biztonság!"       A kisautók kíváncsian néztek Trabant bácsira. "Mit értesz azon, hogy biztonság?" - kérdezte Marci.    Trabant bácsi türelmesen magyarázni kezdett: "Amikor jobbra vag...