Ugrás a fő tartalomra

Bömbi és Marci, a rakoncátlan kisautók

 

   

   BÖMBI ÉS MARCI, A RAKONCÁTLAN KISAUTÓK

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis város, ahol két piros rakoncátlan kisautó, Bömbi és Marci lakott. Éjjel nappal száguldoztak az utcákon. De nemcsak hogy száguldoztak, soha nem használták az irányjelzőiket!

   Kacagva versenyeztek a főúton, hogy ki ér előbb a piros lámpához. Ezt látva, egy bölcs öreg autó, Trabant bácsi állt oda melléjük. "Jó napot, fiacskáim! Látom, szeretitek a sebességet!„ - pöfékelte kedvesen

  Bömbi és Marci büszkén biccentettek. "Igen, mi vagyunk a leggyorsabbak a városban!" – kiáltották.

   Trabant bácsi bólintott. "Biztos vagyok benne, hogy gyorsak vagytok. De a sebesség nem minden! A közlekedésben a legfontosabb a biztonság!"   

   A kisautók kíváncsian néztek Trabant bácsira. "Mit értesz azon, hogy biztonság?" - kérdezte Marci.

   Trabant bácsi türelmesen magyarázni kezdett: "Amikor jobbra vagy balra akartok kanyarodni, ezekkel az irányjelzőkkel figyelmeztetitek a többieket a szándékotokra. Így elkerülhetitek a baleseteket." – mutatta nekik villogva.

   Bömbi és Marci elgondolkodtak: ők soha nem gondoltak még az irányjelzők használatára.

   Ezután Trabant bácsi más titkokat is mondott. A sebességkorlátozó táblákra mutatott. "Ezek nem dísznek vannak ám az út szélén. A biztonságunkat szolgálják, hogy időben észrevegyük a veszélyeket!"

   Bömbi és Marci csak nevettek Trabant bácsi szavain, és tovább száguldoztak az úton, nem törődve a tanácsaival. "Mi tudjuk, mit csinálunk!" – dudálták harsányan, és még gyorsabban hajtottak, mint valaha.

   Egy nap azonban, amikor éppen egy kanyarban versenyeztek, Bömbi, mivel nem használta az irányjelzőjét, beleütközött egy szabályosan közlekedő autóba. Letört a visszapillantó tükre. Úgy lógott az oldalán, mint egy sérült fülecske. Marci sem járt jobban. Mivel túl gyorsan hajtott, nem vette észre az úttesten átkelő gyalogosokat. Csak hajszál híja volt, hogy el tudta tekerni a kormányt, így a jobb első lámpájával csak egy fának ütközött. "Jaj ne!" – kiáltotta Marci. "Csak az egyik fényszórómmal látok!"

   A két kisautó megtört és horpadt karosszériával, szomorúan állt az út szélén. 

"Gyere, menjünk be a szervizbe, és kérjünk segítséget!" – javasolta Bömbi.

   Marci lassan beállt Bömbi mögé, és lebiggyedt rendszámtáblákkal óvatosan haladtak az autószerelő műhely felé. 

  "Sajnos ez a lámpa menthetetlen, Marci! Egy másikat kell beszerelni!" - mondta a szerelő. "És Bömbi! A visszapillantó tükröt is egy újra kell cserélni."

   Bömbi és Marci lehangoltan bólintottak. Tudták, hogy ők okozták a balesetet. Halkan tűrték, ahogy a szerelő csavarozta és kalapálta a sérült alkatrészeket. Nagyon szégyellték magukat, amiért nem hallgattak a jó szóra.

   Ahogy hazafelé tartottak, Bömbi és Marci észrevette Trabant bácsit, aki épp a kertjében pihent. Megálltak mellette, és szégyenkezve bevallották neki a balesetet. Trabant bácsi türelmesen végighallgatta őket, majd mosolyogva bólintott.

   "Mindenki hibázik néha, fiacskáim" - mondta kedvesen. "De az a fontos, hogy tanuljatok a hibátokból!”

   Amikor elbúcsúztak Trabant bácsitól, már jobban érezték magukat. Tudták, hogy még van mit tanulniuk, de útközben elhatározták, hogy példát mutatnak a többi kisautónak. 

Ezután addig éltek, amíg csak a kerekeik gördültek, vagy amíg meg nem rozsdásodtak. És ha nem hiszitek, ugorjatok be hozzájuk egy körre, és lássátok meg magatok.


   Itt a vége, fuss el véle...


Hallgasd meg a mesét youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
https://www.facebook.com/mesekatitkospadlasrol/
Keress minket az instagrammon is! 
https://www.instagram.com/mesek_a_titkos_padlasrol/


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.     De a varázslat nem volt teljes. Egy átok, amely olyan

Dezsi és a kisautók

DEZSI ÉS A KISAUTÓK Dezsi, a kisfiú, imádta a kisautókat. A polcán sorakoztak a piros, kék, zöld és sárga járgányok, versenyautók, kamionok, és még egy csillogó tűzoltóautó is. Órákig eljátszott velük a szőnyegen, pályát épített, versenyt rendezett, és izgalmas történeteket talált ki a kisautókkal. De Dezsi nem mindig vigyázott a játékaira. Gyakran dobálta őket, száguldozott velük a padlón, és volt, hogy dühösen az ágy alá hajította őket, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ő akarta. A kisautók hamarosan megérezték a durva bánásmódot. A piros versenyautó elvesztette a hátsó kerekét, a kamion pótkocsija lecsúszott, a csillogó tűzoltóautóról pedig lekopott a festék. Egy nap Dezsi a szőnyegen játszott, amikor észrevette, hogy a kisautók szomorúak. Odament hozzájuk, és megkérdezte: - Mi a baj, kisautók? Miért szomorkodtok? A piros versenyautó felsóhajtott: - Fáj mindenem, Dezsi. Elvesztettem a kerekemet, és alig tudok mozogni. A kamion pótkocsija panaszkodott: - Mindig lecsúszom a kam