Mesék a Titkos Padlásról

  A MORGÓS NYUSZI ÉS A JÓSÁGOS FARKAS    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű erdő. Az erdő mélyén élt Morgó, a mogorva nyuszi. Morgónak nem volt párja a mogorvaságban. Állandóan duzzogott, morgott magában, és még a napsütésben is hibát talált.    Egy szép tavaszi napon, Morgó, mérgesen ugrándozott az erdőben. Nem találta a kedvenc gombáját, amit reggel szedett. Hiába kutatott, sehol sem lelte. Dühösen ugrándozott ide-oda, és mérgesen mormogta: "Biztosan ellopták!”    Ekkor meglátott egy aprócska hangyát, aki szorgalmasan cipelt egy hatalmas gombafejet. Épp olyan volt, mint amit ő szedett. Morgó dühösen ráförmedt: "Te loptad el a gombámat? Add vissza azonnal!"    A hangya ijedten megállt, és suttogva tiltakozott. "De én nem loptam semmit!" Morgó nem hitt neki, és el akarta kapni a hangyát, hogy elvegye tőle a gombát.    Szerencsére, Barnabás, a jóságos farkas éppen arra sétált. Meglátta Morgó gonosz szándékát, és odalépett ...

  A RÓKA, A NYUSZI ÉS A RÉPA    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy napsütötte rét, ahol Tapsi, a fürge kis nyuszi boldogan ugrándozott. Friss, ropogós répát majszolt, melyet gondosan dédelgetett kertjében termesztett. Ám nem vette észre, hogy Vörös, a ravasz róka, csillogó szemmel lesi őt a bokor mögül, ínycsiklandó lakomát látva az ugrándozó nyusziban.    "Micsoda falat lenne belőle!" - gondolta magában a róka, és gonosz tervet eszelt ki. Telepakolt egy zsákot friss almával, dióval és mogyoróval, ami csábító illattal töltötte meg a levegőt, majd elhelyezte a nyuszi ösvényén.    Tapsi hamarosan megpillantotta a zsákot. "Jaj, de sok finom dió! Biztosan elcserélem a répámra!" - kiáltotta boldogan, és ugrándozva rohant a zsákhoz. De amint hozzáért, a róka messziről összehúzta a zsák száját, csapdába ejtve a kis nyuszit.    Szegény Tapsi rémülten sírni kezdett. "Segítség! Segítség!" - kiáltozta, miközben Vörös gonosz mosollyal közeledett fe...

  A BÁTOR KISHAJÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska kishajó, amely a kék tenger partján ringatózott a vízen. Bár apró volt, mégis hatalmas dolgokról álmodozott. Alig várta, hogy kihajózzon a végtelen tengerre, és felfedezze a világot. Minden nap, amikor a nagy hajók kikötöttek, izgatottan hallgatta kalandjaikat. Meséltek a kishajónak a csillogó korallokról és a tengeri csillagokról. Az aranyló szigetekről, ahol a fák gyümölcsei édesek, mint a méz; hableányokról, akiknek éneke varázslatosabb, mint bármelyik földi dallam; és gonosz kalózokról is, akik kincseket rejtegetnek. “Egy nap én is kihajózom, és felfedezem a világot.” - gondolta magában a kishajó.  Bátor szíve tele volt vágyakozással, de félt is az ismeretlentől.    Egy napon a kishajó elszánta magát. “Eljött az idő...” - suttogta a szél, és a kishajó búcsút intett a kikötőnek, és a nagy hajóknak.  Izgatott szívdobogással evezett ki a nyílt tengerre, míg a part lassan eltűnt...

  A PILLANGÓK KINCSE   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kék pillangó, aki boldogan repkedett a virágok között a réten. Egy nap a kis pillangó meglátott egy különleges virágot. Habár a virág szirmai úgy csillogtak, mintha apró gyémántok lennének, fejét szomorúan lógatta, levelei hervadtan lankadtak a föld felé. Közelebb repült, és meghallotta, ahogy a virág kétségbeesetten suttog neki: - Kedves kis pillangócska! Öntözz meg kérlek! Szomjas vagyok. Ebben a nagy forróságban kiszáradok, ha nem kapok inni! A pillangó megsajnálta a virágot. Addig repült, amíg csillogó vízcseppekre nem talált egy levélen. Felvette őket, majd szárnyaival óvatosan a virágra ejtette. Ahogy a vízcseppek érintették a csillogó szirmokat, a virág lassan visszanyerte eredeti szépségét. - Köszönöm, kedves pillangócska, hogy segítettél. Hálából elárulom neked, hol találod a világ legszebb kincsét. A kincs csillogóbb a csillagoknál, és boldogságot hoz annak, aki megtalálja. A magas hegyek mögö...

  A KERTI TÓ GONOSZ BÉKÁJA    A kert végében, a diófa árnyékában, egy csillogó tó rejtőzött. A tóban színes halacskák éltek, a partján pedig vidáman ugrándoztak a békák. De volt köztük egy béka, aki nem ugrált a többiekkel. Ez a béka mogorva és gonosz volt, a tó sötét mélyén rejtőzködött. Bőre hideg és nyálkás volt, keze-lába hosszú, szemei pedig olyan feketék, mint az éjszaka.  Ez a béka undorodott a gyerekektől. Ha egyedül merészkedtek a tó közelébe, hosszú, ragadós, hideg kezével kinyúlt a tóból, megragadta őket, és lehúzta testüket a sötét vízbe, ahonnan soha nem tértek vissza. Senki sem tudta, mi történt velük, csak a tó partján maradt üres cipőiket és játékaikat találták meg.    Az apukák és anyukák aggódva keresték a gyerekeiket, de a béka mindig visszabújt a víz alá, mielőtt bárki megláthatta volna. De a környéken minden gyerek tudta, hogy a tóhoz menni felnőtt nélkül nagyon veszélyes és tilos.    Egy napsütötte délutánon két kisgyerek, eg...

A CSIGAFUTÓVERSENY      Egy esős tavaszi napon, amikor a friss illatú esőcseppek táncoltak a levegőben, Csigafalva lakói nagy izgalommal készülődtek messze földön híres, éves csigafutóversenyükre. A falu minden lakója izgatottan várta ezt a napot.    A verseny napján a csigák korán keltek. Mindenki a legjobb formáját akarta hozni, de volt köztük három különleges csiga, akik különösen izgatottak voltak:     Pörgi Peti, és Száguldó Szabi, akik mindig a leggyorsabbak akartak lenni, és Lassú Lóci, aki bár kicsi és lassú volt, de nagy álmokat dédelgetett.    Amikor elérkezett a verseny ideje, a csigák felsorakoztak a rajtvonalhoz. Amikor a falu legidősebb csigája, Böbe néni, megadta a rajtjelet, a csigák elindultak. Pörgi Peti gyorsan pörgött a pályán, Száguldó Szabi szélsebesen száguldott szemeit a célvonalra szegezve, míg Lassú Lóci kitartóan haladt előre, minden erejével mászott, hogy lépést tartson a többiekkel.    Lassan, de bi...