Ugrás a fő tartalomra

A morgós nyuszi és a jóságos farkas

 


A MORGÓS NYUSZI ÉS A JÓSÁGOS FARKAS

   Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű erdő. Az erdő mélyén élt Morgó, a mogorva nyuszi. Morgónak nem volt párja a mogorvaságban. Állandóan duzzogott, morgott magában, és még a napsütésben is hibát talált.
   Egy szép tavaszi napon, Morgó, mérgesen ugrándozott az erdőben. Nem találta a kedvenc gombáját, amit reggel szedett. Hiába kutatott, sehol sem lelte. Dühösen ugrándozott ide-oda, és mérgesen mormogta: "Biztosan ellopták!”
   Ekkor meglátott egy aprócska hangyát, aki szorgalmasan cipelt egy hatalmas gombafejet. Épp olyan volt, mint amit ő szedett. Morgó dühösen ráförmedt: "Te loptad el a gombámat? Add vissza azonnal!"
   A hangya ijedten megállt, és suttogva tiltakozott. "De én nem loptam semmit!" Morgó nem hitt neki, és el akarta kapni a hangyát, hogy elvegye tőle a gombát.
   Szerencsére, Barnabás, a jóságos farkas éppen arra sétált. Meglátta Morgó gonosz szándékát, és odalépett hozzá. "Hagyd békén a hangyát, Morgó!" - szólt rá. "Nem ő tehet róla, hogy elvesztetted a gombáidat."
   Morgó dühösen morgott Barnabásra. "Te mit akarsz, te vén farkas? Takarodj innen!" - kiáltotta.
A farkas nem haragudott meg. Tudta, hogy a nyuszi csak dühös az elveszett finomsága miatt. "Segítek neked megtalálni a gombát, ha abbahagyod a morgást, és békén hagyod a szorgos kis hangyát" - ajánlotta fel.
   Morgó nyuszi beleegyezett. Barnabás pedig a kifinomult szaglásával szimatolni kezdett. Hamarosan meg is találta a gombát, amit a nyuszi patak partján felejtett egy sárga tulipán mellett, amíg a patakból ivott. Morgó nyuszi nevetve kapta fel a gombát, és elnézést kért a hangyától. A kis hangya boldogan megbocsátott neki.
   A farkas mosolygott. "Örülök, hogy segíthettem" - mondta. "De ne feledd, Morgó, a gonoszsággal nem érsz el semmit. Csak a jósággal és a kedvességgel lehet boldogan élni."
   Morgó nyuszi, aki valójában nagyon okos nyuszi volt, megfogadta a jóságos farkas tanácsát. Ettől a naptól kezdve igyekezett kedves lenni mindenkihez. A hangyával is összebarátkozott, ezután már sokszor segítettek egymásnak.


Hallgass mesét a youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
Keress minket az instagrammon is! 


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet! 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.    ...

Egy kiskutya története

  EGY KISKUTYA TÖRTÉNETE    Egy nagy ház udvarán élt Bojti, a bolondos kiskutya testvéreivel, Borzival és Bundival, és a házban élő vidám gyerekekkel. A gyerekek imádták a kiskutyákat. Az udvaron mindig nagy volt a móka és a kacagás. Bojti boldogan csóválta a farkát, amikor simogatták a bundáját, vagy játékra hívták. Vidáman futott a kertben, és hozta vissza az eldobott labdákat. Megtanulta, hogyan kell ülni, feküdni, sőt, Bojti még pacsit is tudott adni. Ő volt a legokosabb, és a legkíváncsibb kiskutya az alomban.     Egyik nap épp egy vakondtúrást lesett izgatottan, amikor a ház előtt egy nagy autó állt meg. Még sosem látott ekkora furgont! Furcsa, idegen illat áradt belőle. Kíváncsian odasettenkedett a nyitva hagyott hátsó ajtajához. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, és besurrant a kocsiba, hogy belülről is körbe szaglászhassa a furcsa járművet. Épp egy belső zugban szimatolt, amikor hirtelen becsapódott a kocsi ajtaja! Ijedten ugatott, és kaparászta az aj...

Csufka, a kis hernyó

  CSUFKA, A KIS HERNYÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hernyó, akit Csufkának hívtak. Szegény Csufka nem volt olyan színes és csillogó, mint a többi bogár a réten. Szürke volt és ráncos, sőt, még szőrös is. Úgy gondolta, hogy ő a legcsúnyább hernyó a világon.     Csufka mindig csodálattal nézte a kertben nyíló gyönyörű virágokat és a tarka pillangókat, és titkon arra vágyott, hogy ő is olyan szép legyen, mint ők. „Én sosem leszek olyan szép, mint ti” – sóhajtotta Csufka.    A pillangók csodálkozva néztek rá. „De Csufka, mindenki különleges. Te is az vagy!” – mondogatták neki. „Csak várj türelmesen, és meglátod, mi lesz belőled!”    De Csufka nem hitt nekik. “Csúnya vagyok, és senki sem szeret” - felelte  szomorúan, és biztos is volt benne, hogy csúnya marad örökre.    Ahogy teltek-múltak a napok, Csufka egyre több időt töltött egyedül. Magányosan kúszott a leveleken, és szomorúan rágcsálta a növényeket....