Ugrás a fő tartalomra

A morgós nyuszi és a jóságos farkas

 


A MORGÓS NYUSZI ÉS A JÓSÁGOS FARKAS

   Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű erdő. Az erdő mélyén élt Morgó, a mogorva nyuszi. Morgónak nem volt párja a mogorvaságban. Állandóan duzzogott, morgott magában, és még a napsütésben is hibát talált.
   Egy szép tavaszi napon, Morgó, mérgesen ugrándozott az erdőben. Nem találta a kedvenc gombáját, amit reggel szedett. Hiába kutatott, sehol sem lelte. Dühösen ugrándozott ide-oda, és mérgesen mormogta: "Biztosan ellopták!”
   Ekkor meglátott egy aprócska hangyát, aki szorgalmasan cipelt egy hatalmas gombafejet. Épp olyan volt, mint amit ő szedett. Morgó dühösen ráförmedt: "Te loptad el a gombámat? Add vissza azonnal!"
   A hangya ijedten megállt, és suttogva tiltakozott. "De én nem loptam semmit!" Morgó nem hitt neki, és el akarta kapni a hangyát, hogy elvegye tőle a gombát.
   Szerencsére, Barnabás, a jóságos farkas éppen arra sétált. Meglátta Morgó gonosz szándékát, és odalépett hozzá. "Hagyd békén a hangyát, Morgó!" - szólt rá. "Nem ő tehet róla, hogy elvesztetted a gombáidat."
   Morgó dühösen morgott Barnabásra. "Te mit akarsz, te vén farkas? Takarodj innen!" - kiáltotta.
A farkas nem haragudott meg. Tudta, hogy a nyuszi csak dühös az elveszett finomsága miatt. "Segítek neked megtalálni a gombát, ha abbahagyod a morgást, és békén hagyod a szorgos kis hangyát" - ajánlotta fel.
   Morgó nyuszi beleegyezett. Barnabás pedig a kifinomult szaglásával szimatolni kezdett. Hamarosan meg is találta a gombát, amit a nyuszi patak partján felejtett egy sárga tulipán mellett, amíg a patakból ivott. Morgó nyuszi nevetve kapta fel a gombát, és elnézést kért a hangyától. A kis hangya boldogan megbocsátott neki.
   A farkas mosolygott. "Örülök, hogy segíthettem" - mondta. "De ne feledd, Morgó, a gonoszsággal nem érsz el semmit. Csak a jósággal és a kedvességgel lehet boldogan élni."
   Morgó nyuszi, aki valójában nagyon okos nyuszi volt, megfogadta a jóságos farkas tanácsát. Ettől a naptól kezdve igyekezett kedves lenni mindenkihez. A hangyával is összebarátkozott, ezután már sokszor segítettek egymásnak.


Hallgass mesét a youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
Keress minket az instagrammon is! 


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet! 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.     De a varázslat nem volt teljes. Egy átok, amely olyan

Bömbi és Marci, a rakoncátlan kisautók

         BÖMBI ÉS MARCI, A RAKONCÁTLAN KISAUTÓK      Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis város, ahol két piros rakoncátlan kisautó, Bömbi és Marci lakott. Éjjel nappal száguldoztak az utcákon. De nemcsak hogy száguldoztak, soha nem használták az irányjelzőiket!    Kacagva versenyeztek a főúton, hogy ki ér előbb a piros lámpához. Ezt látva, egy bölcs öreg autó, Trabant bácsi állt oda melléjük. "Jó napot, fiacskáim! Látom, szeretitek a sebességet!„ - pöfékelte kedvesen   Bömbi és Marci büszkén biccentettek. "Igen, mi vagyunk a leggyorsabbak a városban!" – kiáltották.    Trabant bácsi bólintott. "Biztos vagyok benne, hogy gyorsak vagytok. De a sebesség nem minden! A közlekedésben a legfontosabb a biztonság!"       A kisautók kíváncsian néztek Trabant bácsira. "Mit értesz azon, hogy biztonság?" - kérdezte Marci.    Trabant bácsi türelmesen magyarázni kezdett: "Amikor jobbra vagy balra akartok kanyarodni, ezekkel az irányjelzőkkel figye

Dezsi és a kisautók

DEZSI ÉS A KISAUTÓK Dezsi, a kisfiú, imádta a kisautókat. A polcán sorakoztak a piros, kék, zöld és sárga járgányok, versenyautók, kamionok, és még egy csillogó tűzoltóautó is. Órákig eljátszott velük a szőnyegen, pályát épített, versenyt rendezett, és izgalmas történeteket talált ki a kisautókkal. De Dezsi nem mindig vigyázott a játékaira. Gyakran dobálta őket, száguldozott velük a padlón, és volt, hogy dühösen az ágy alá hajította őket, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ő akarta. A kisautók hamarosan megérezték a durva bánásmódot. A piros versenyautó elvesztette a hátsó kerekét, a kamion pótkocsija lecsúszott, a csillogó tűzoltóautóról pedig lekopott a festék. Egy nap Dezsi a szőnyegen játszott, amikor észrevette, hogy a kisautók szomorúak. Odament hozzájuk, és megkérdezte: - Mi a baj, kisautók? Miért szomorkodtok? A piros versenyautó felsóhajtott: - Fáj mindenem, Dezsi. Elvesztettem a kerekemet, és alig tudok mozogni. A kamion pótkocsija panaszkodott: - Mindig lecsúszom a kam