MÓKAMATYI ÉS BÜDÖSBENCE
Ismeritek Mókamatyit, a legapróbb, legkedvesebb, de a legmókásabb álommanót?
Mókamatyi, ez a kedves álommanó, imádja a gyerekeket. De van egy titka: nagyon szeret viccelődni velük! Minden este lágy manóport szór a gyerekek szemeire, hogy álomba ringassa őket, de olykor egy kis mókaporral is megfűszerezi, hogy az álmok ne csak különlegesek, hanem mókásak is legyenek.
Egyik este, miközben Mókamatyi a sötétben szökkenve sietett a gyerekekhez, váratlan dolog történt.
Nem vette észre, hogy egy
poloska, Büdösbence, pont az útjában hever. „BAMM!” – belerúgott szegény
bogárba, aki az ijedtségtől hatalmas bűzfelhőt eresztett rá. „Fúúú, mi ez a
rettenetes szag?!” – kapta kezét orra elé Mókamatyi, és úgy elkezdett
kóvályogni, mintha ringlispílen ülne. Először nekiment egy virágcserépnek, majd
beleesett egy levélkupacba, végül a saját kalapját is fordítva húzta a fejére.
„Ez borzasztó!” – sopánkodott. Aztán hirtelen elvigyorodott. „Vagyis...
zseniális! Megviccelem a gyerekeket ezzel a félős, szagos bogárral!”
Aznap este minden gyerek
Büdösbencéről, a félénk, de bűzös kis poloskáról álmodott: Büdösbence álmukban
betévedt a szobájukba, és ott annyira zavarba jött, hogy nem győzte eregetni
magából a rettenetes szagot. Amikor pedig elfogyott a bűz, amit eregethetett
volna, megpróbált elbújni. Hol egy virágcserépben rejtőzött, hol a párna alatt
lapult meg, vagy éppen a szoba sarkában gubbasztott.
Másnap reggel a gyerekek
orrukat fogva ébredtek. „Hová bújhatott az a büdös bogár?” – kérdezgették.
Keresgéltek az ágy alatt, a szekrény mögött, sőt még a zoknis fiókban is! A
felnőttek hiába próbálták elmagyarázni nekik, hogy csak álmodták az egészet, a
gyerekek nem hittek nekik. Mindenhol keresték Büdösbencét, és mint a kiskutyák,
úgy próbálták kiszimatolni, vajon hová bújhatott. Közben Mókamatyi a sarokból
figyelte őket, és úgy nevetett, hogy majd’ leesett a manókalapja.
De amikor Manómama megtudta,
mi történt, nem volt olyan vidám. „Mókamatyi! Ez aztán nem volt szép tőled!
Azonnal menj, és szórd ki a szagtalanító álomport, és hozd rendbe a dolgokat!”
Mókamatyi lesütötte a szemét, és nekilátott a takarításnak. A szobák újra friss
illatúak lettek, és a gyerekek végre megértették, hogy valóban csak álmodtak.
Reggeli után boldogan mentek az óvodába, és kacagva mesélték egymásnak, hogyan
álmukban kinél, hol bújkált Büdösbence, a félénk, kedves, de nagyon büdös bogár.
És hogy mi lesz a következő
huncutság, amit Mókamatyi kitalál? Az egy másik kaland lesz! 
Látogass el facebook oldalunkra!
https://www.facebook.com/mesekatitkospadlasrol/
Keress minket az instagrammon is!
https://www.instagram.com/mesek_a_titkos_padlasrol/
Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!
A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.
Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!
Köszönöm a megértésedet!