A BÁTOR KISHAJÓ
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska kishajó, amely a kék tenger partján ringatózott a vízen. Bár apró volt, mégis hatalmas dolgokról álmodozott. Alig várta, hogy kihajózzon a végtelen tengerre, és felfedezze a világot. Minden nap, amikor a nagy hajók kikötöttek, izgatottan hallgatta kalandjaikat. Meséltek a kishajónak a csillogó korallokról és a tengeri csillagokról. Az aranyló szigetekről, ahol a fák gyümölcsei édesek, mint a méz; hableányokról, akiknek éneke varázslatosabb, mint bármelyik földi dallam; és gonosz kalózokról is, akik kincseket rejtegetnek. “Egy nap én is kihajózom, és felfedezem a világot.” - gondolta magában a kishajó. Bátor szíve tele volt vágyakozással, de félt is az ismeretlentől.
Egy napon a kishajó elszánta magát. “Eljött az idő...” - suttogta a szél, és a kishajó búcsút intett a kikötőnek, és a nagy hajóknak. Izgatott szívdobogással evezett ki a nyílt tengerre, míg a part lassan eltűnt a látóhatár mögött. “Szabad vagyok!” - kiáltotta boldogan, miközben a nap melegen simogatta, és a hullámok játékosan ringatták.
De hamarosan besötétedett, és a tenger feketévé vált. A sötét víz mélyén furcsa árnyak mozogtak. A szél eleinte csak halkan suttogott, de ahogy az est leszállt, egyre viharosabban fújt, és cibálni kezdte a vitorláját. „Mi történik itt?” - kérdezte a kishajó ijedten. A hullámok óriásira nőttek, és dühösen csapkodták az oldalát. „Segítség, segítség!” - kiáltotta a kishajó a végtelen éjszakába.
Hajnalra elhalkult a vihar, és néma csend telepedett a tengerre. A szél suttogása már csak olyan volt, mint egy távoli ének. “Vajon a kalózok jönnek értem?” – kérdezte remegve a kishajó. Nagyon félt, és egyedül érezte magát a sötétben.
Egyszer csak gyönyörű hangokat hallott. A víz felszínén delfinek bukkantak fel, és vidáman úszkáltak körülötte. Csodálatos dalokat énekeltek, amelyek megnyugtatták a kishajót. Énekük olyan volt, mint a víz alatti harangok csengése. „Üdvözlünk, kishajó!” - énekelték a delfinek, és a dallamokkal együtt a kishajó szíve ismét bátorsággal telt meg. “Köszönöm, barátaim!” - mondta hálásan.
A kishajó csatlakozott a delfinekhez, és új barátaival felfedezte a tenger csodáit. Találkozott hableányokkal, akik barátságosan integettek neki. Megismerkedett egy öreg, tengeri teknőssel, aki bölcs tanácsokat adott a kishajónak, és egy színes papagájjal, aki vidám történeteket mesélt. Még a kalózokkal is összebarátkozott, akik megosztották vele a tenger titkait. “Nem is olyan rosszak a kalózok!” - nevetett a kishajó.
De leginkább a delfinekkel töltött idő volt a legszebb. Énekükkel elkísérték őt minden kalandjában.
A kishajó boldog volt. „A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem azt, hogy a félelem ellenére is tesszük, amit tennünk kell.” – állapította meg halkan magában. Teltek az évek, és a tengeren ő lett a legbátrabb hajó, aki bejárta az egész világot.
Így élt, boldogan és bátran, amíg csak a hullámok ringatták.
És ha nem halt meg, akkor ma is hajózik, a tengeren túl, ahol a delfinek énekelnek, és a csillagok fénye vezeti az útját.
Itt a vége, fuss el véle...
Hallgass mesét a youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra!
Keress minket az instagrammon is!
Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!
A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.
Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!
Köszönöm a megértésedet!