Ugrás a fő tartalomra

A csigafutóverseny


A CSIGAFUTÓVERSENY
    Egy esős tavaszi napon, amikor a friss illatú esőcseppek táncoltak a levegőben, Csigafalva lakói nagy izgalommal készülődtek messze földön híres, éves csigafutóversenyükre. A falu minden lakója izgatottan várta ezt a napot.
   A verseny napján a csigák korán keltek. Mindenki a legjobb formáját akarta hozni, de volt köztük három különleges csiga, akik különösen izgatottak voltak: 
   Pörgi Peti, és Száguldó Szabi, akik mindig a leggyorsabbak akartak lenni, és Lassú Lóci, aki bár kicsi és lassú volt, de nagy álmokat dédelgetett.
   Amikor elérkezett a verseny ideje, a csigák felsorakoztak a rajtvonalhoz. Amikor a falu legidősebb csigája, Böbe néni, megadta a rajtjelet, a csigák elindultak. Pörgi Peti gyorsan pörgött a pályán, Száguldó Szabi szélsebesen száguldott szemeit a célvonalra szegezve, míg Lassú Lóci kitartóan haladt előre, minden erejével mászott, hogy lépést tartson a többiekkel.
   Lassan, de biztosan másztak előre, miközben a finom esőcseppek hűsítették őket.
   A csigalányok, Csúszós Csepke, Csillogó Csilla és Nyálkás Netti lelkesen biztattak a versenyzőket, mindenki élvezte a barátságos vetélkedést.
   De amikor már csak egy kis szakasz maradt a célvonalig, valami váratlan történt.
   Egy hatalmas tócsa állta útjukat, amit egyikük sem tudott megkerülni. A csigák tanácstalanul álltak a tócsa szélén, amikor hirtelen egy kis béka ugrott elő a vízből.
   - Segíthetek? - kérdezte a béka. - Én könnyedén átugrom ezt a tócsát, és átsegíthetlek titeket a másik oldalra! -brekegte.
   A csigák örömmel fogadták a segítséget, és egyesével a béka hátára ültek. Miután mindannyian megkapaszkodtak, a béka ügyesen átugrott velük a pocsolyán, és így mindannyian egyszerre értek a célba. A verseny döntetlenre végződött.
   - Ez fantasztikus volt! - kiáltotta Pörgi Peti. - Igazi csapatmunka! - tette hozzá Száguldó Szabi. Lassú Lali pedig boldogan mosolygott. Még egy könnycseppet is elmorzsolt örömében, hogy ezúttal ő is elsőként érhetett a célba.
   Mindannyian hálásak voltak a béka segítségéért, a csigalányok ujjongó tapssal vették körül a hősöket.
Ahogy az eső elállt és a Nap sugarai kibújtak a felhők mögül, egy gyönyörű szivárvány tűnt fel az égen.
   Aztán lassan besötétedett, feljött a Hold, de Csigafalván késő estig tartott az ünneplés: csigamódra ropták a táncot, zengett a nevetés és a vidám csigacsivitelés.
   A csigafiúk és a csigalányok még sokáig emlékeztek a vidám, esős napi csigafutóversenyre.


Hallgasd meg a mesét youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
https://www.facebook.com/mesekatitkospadlasrol/
Keress minket az instagrammon is! 
https://www.instagram.com/mesek_a_titkos_padlasrol/


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.    ...

A kis fa meséje

A KIS FA MESÉJE Volt egyszer egy kis fa, aki egy napsütötte réten élt. Tavasszal rügyeket bontott, amik gyönyörű virágokká fakadtak. Finom illatukkal oda csalogatták a zümmögő méheket. A pillangók vidáman csapkodtak a szárnyaikkal a virágok körül. A madarak fészket raktak az ágai között. Vidám kis fa volt, zöld leveleivel integetett a szélnek, gyökereivel szorosan kapaszkodott a földbe. A virágokból zamatos, piros gyümölcsök értek, amit kismadarak és a mókusok jóízűen kóstolgattak. A nagy melegben hűs árnyékot nyújtott az állatoknak, akik boldogan játszottak a lombjai között. A kis fa boldog volt, hogy otthont adhatott nekik, és ennyi örömet okozhat másoknak. Aztán eljött az ősz. A levelei megsárgultak, vörösesre és barnára változtak. Elkápráztatták a kisfát ezek a gyönyörű színek. Azonban az idő egyre hűvösebbre fordult, a nap sem olyan melegen sütött már. A madarak elrepültek melegebb vidékre, és színes levelei lassan elszáradtak, és lehullottak a földre. A kis fa egyre csupaszabb és...

A róka, a nyuszi és a répa

  A RÓKA, A NYUSZI ÉS A RÉPA    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy napsütötte rét, ahol Tapsi, a fürge kis nyuszi boldogan ugrándozott. Friss, ropogós répát majszolt, melyet gondosan dédelgetett kertjében termesztett. Ám nem vette észre, hogy Vörös, a ravasz róka, csillogó szemmel lesi őt a bokor mögül, ínycsiklandó lakomát látva az ugrándozó nyusziban.    "Micsoda falat lenne belőle!" - gondolta magában a róka, és gonosz tervet eszelt ki. Telepakolt egy zsákot friss almával, dióval és mogyoróval, ami csábító illattal töltötte meg a levegőt, majd elhelyezte a nyuszi ösvényén.    Tapsi hamarosan megpillantotta a zsákot. "Jaj, de sok finom dió! Biztosan elcserélem a répámra!" - kiáltotta boldogan, és ugrándozva rohant a zsákhoz. De amint hozzáért, a róka messziről összehúzta a zsák száját, csapdába ejtve a kis nyuszit.    Szegény Tapsi rémülten sírni kezdett. "Segítség! Segítség!" - kiáltozta, miközben Vörös gonosz mosollyal közeledett fe...