Ugrás a fő tartalomra

A csigafutóverseny


A CSIGAFUTÓVERSENY
    Egy esős tavaszi napon, amikor a friss illatú esőcseppek táncoltak a levegőben, Csigafalva lakói nagy izgalommal készülődtek messze földön híres, éves csigafutóversenyükre. A falu minden lakója izgatottan várta ezt a napot.
   A verseny napján a csigák korán keltek. Mindenki a legjobb formáját akarta hozni, de volt köztük három különleges csiga, akik különösen izgatottak voltak: 
   Pörgi Peti, és Száguldó Szabi, akik mindig a leggyorsabbak akartak lenni, és Lassú Lóci, aki bár kicsi és lassú volt, de nagy álmokat dédelgetett.
   Amikor elérkezett a verseny ideje, a csigák felsorakoztak a rajtvonalhoz. Amikor a falu legidősebb csigája, Böbe néni, megadta a rajtjelet, a csigák elindultak. Pörgi Peti gyorsan pörgött a pályán, Száguldó Szabi szélsebesen száguldott szemeit a célvonalra szegezve, míg Lassú Lóci kitartóan haladt előre, minden erejével mászott, hogy lépést tartson a többiekkel.
   Lassan, de biztosan másztak előre, miközben a finom esőcseppek hűsítették őket.
   A csigalányok, Csúszós Csepke, Csillogó Csilla és Nyálkás Netti lelkesen biztattak a versenyzőket, mindenki élvezte a barátságos vetélkedést.
   De amikor már csak egy kis szakasz maradt a célvonalig, valami váratlan történt.
   Egy hatalmas tócsa állta útjukat, amit egyikük sem tudott megkerülni. A csigák tanácstalanul álltak a tócsa szélén, amikor hirtelen egy kis béka ugrott elő a vízből.
   - Segíthetek? - kérdezte a béka. - Én könnyedén átugrom ezt a tócsát, és átsegíthetlek titeket a másik oldalra! -brekegte.
   A csigák örömmel fogadták a segítséget, és egyesével a béka hátára ültek. Miután mindannyian megkapaszkodtak, a béka ügyesen átugrott velük a pocsolyán, és így mindannyian egyszerre értek a célba. A verseny döntetlenre végződött.
   - Ez fantasztikus volt! - kiáltotta Pörgi Peti. - Igazi csapatmunka! - tette hozzá Száguldó Szabi. Lassú Lali pedig boldogan mosolygott. Még egy könnycseppet is elmorzsolt örömében, hogy ezúttal ő is elsőként érhetett a célba.
   Mindannyian hálásak voltak a béka segítségéért, a csigalányok ujjongó tapssal vették körül a hősöket.
Ahogy az eső elállt és a Nap sugarai kibújtak a felhők mögül, egy gyönyörű szivárvány tűnt fel az égen.
   Aztán lassan besötétedett, feljött a Hold, de Csigafalván késő estig tartott az ünneplés: csigamódra ropták a táncot, zengett a nevetés és a vidám csigacsivitelés.
   A csigafiúk és a csigalányok még sokáig emlékeztek a vidám, esős napi csigafutóversenyre.


Hallgasd meg a mesét youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
https://www.facebook.com/mesekatitkospadlasrol/
Keress minket az instagrammon is! 
https://www.instagram.com/mesek_a_titkos_padlasrol/


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet!

Címkék

Labels:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.    ...
ELOLVASOM »

Egy kiskutya története

  EGY KISKUTYA TÖRTÉNETE    Egy nagy ház udvarán élt Bojti, a bolondos kiskutya testvéreivel, Borzival és Bundival, és a házban élő vidám gyerekekkel. A gyerekek imádták a kiskutyákat. Az udvaron mindig nagy volt a móka és a kacagás. Bojti boldogan csóválta a farkát, amikor simogatták a bundáját, vagy játékra hívták. Vidáman futott a kertben, és hozta vissza az eldobott labdákat. Megtanulta, hogyan kell ülni, feküdni, sőt, Bojti még pacsit is tudott adni. Ő volt a legokosabb, és a legkíváncsibb kiskutya az alomban.     Egyik nap épp egy vakondtúrást lesett izgatottan, amikor a ház előtt egy nagy autó állt meg. Még sosem látott ekkora furgont! Furcsa, idegen illat áradt belőle. Kíváncsian odasettenkedett a nyitva hagyott hátsó ajtajához. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, és besurrant a kocsiba, hogy belülről is körbe szaglászhassa a furcsa járművet. Épp egy belső zugban szimatolt, amikor hirtelen becsapódott a kocsi ajtaja! Ijedten ugatott, és kaparászta az aj...
ELOLVASOM »

Csufka, a kis hernyó

  CSUFKA, A KIS HERNYÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hernyó, akit Csufkának hívtak. Szegény Csufka nem volt olyan színes és csillogó, mint a többi bogár a réten. Szürke volt és ráncos, sőt, még szőrös is. Úgy gondolta, hogy ő a legcsúnyább hernyó a világon.     Csufka mindig csodálattal nézte a kertben nyíló gyönyörű virágokat és a tarka pillangókat, és titkon arra vágyott, hogy ő is olyan szép legyen, mint ők. „Én sosem leszek olyan szép, mint ti” – sóhajtotta Csufka.    A pillangók csodálkozva néztek rá. „De Csufka, mindenki különleges. Te is az vagy!” – mondogatták neki. „Csak várj türelmesen, és meglátod, mi lesz belőled!”    De Csufka nem hitt nekik. “Csúnya vagyok, és senki sem szeret” - felelte  szomorúan, és biztos is volt benne, hogy csúnya marad örökre.    Ahogy teltek-múltak a napok, Csufka egyre több időt töltött egyedül. Magányosan kúszott a leveleken, és szomorúan rágcsálta a növényeket....
ELOLVASOM »