Ugrás a fő tartalomra

A csigafutóverseny


A CSIGAFUTÓVERSENY
    Egy esős tavaszi napon, amikor a friss illatú esőcseppek táncoltak a levegőben, Csigafalva lakói nagy izgalommal készülődtek messze földön híres, éves csigafutóversenyükre. A falu minden lakója izgatottan várta ezt a napot.
   A verseny napján a csigák korán keltek. Mindenki a legjobb formáját akarta hozni, de volt köztük három különleges csiga, akik különösen izgatottak voltak: 
   Pörgi Peti, és Száguldó Szabi, akik mindig a leggyorsabbak akartak lenni, és Lassú Lóci, aki bár kicsi és lassú volt, de nagy álmokat dédelgetett.
   Amikor elérkezett a verseny ideje, a csigák felsorakoztak a rajtvonalhoz. Amikor a falu legidősebb csigája, Böbe néni, megadta a rajtjelet, a csigák elindultak. Pörgi Peti gyorsan pörgött a pályán, Száguldó Szabi szélsebesen száguldott szemeit a célvonalra szegezve, míg Lassú Lóci kitartóan haladt előre, minden erejével mászott, hogy lépést tartson a többiekkel.
   Lassan, de biztosan másztak előre, miközben a finom esőcseppek hűsítették őket.
   A csigalányok, Csúszós Csepke, Csillogó Csilla és Nyálkás Netti lelkesen biztattak a versenyzőket, mindenki élvezte a barátságos vetélkedést.
   De amikor már csak egy kis szakasz maradt a célvonalig, valami váratlan történt.
   Egy hatalmas tócsa állta útjukat, amit egyikük sem tudott megkerülni. A csigák tanácstalanul álltak a tócsa szélén, amikor hirtelen egy kis béka ugrott elő a vízből.
   - Segíthetek? - kérdezte a béka. - Én könnyedén átugrom ezt a tócsát, és átsegíthetlek titeket a másik oldalra! -brekegte.
   A csigák örömmel fogadták a segítséget, és egyesével a béka hátára ültek. Miután mindannyian megkapaszkodtak, a béka ügyesen átugrott velük a pocsolyán, és így mindannyian egyszerre értek a célba. A verseny döntetlenre végződött.
   - Ez fantasztikus volt! - kiáltotta Pörgi Peti. - Igazi csapatmunka! - tette hozzá Száguldó Szabi. Lassú Lali pedig boldogan mosolygott. Még egy könnycseppet is elmorzsolt örömében, hogy ezúttal ő is elsőként érhetett a célba.
   Mindannyian hálásak voltak a béka segítségéért, a csigalányok ujjongó tapssal vették körül a hősöket.
Ahogy az eső elállt és a Nap sugarai kibújtak a felhők mögül, egy gyönyörű szivárvány tűnt fel az égen.
   Aztán lassan besötétedett, feljött a Hold, de Csigafalván késő estig tartott az ünneplés: csigamódra ropták a táncot, zengett a nevetés és a vidám csigacsivitelés.
   A csigafiúk és a csigalányok még sokáig emlékeztek a vidám, esős napi csigafutóversenyre.


Hallgasd meg a mesét youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
https://www.facebook.com/mesekatitkospadlasrol/
Keress minket az instagrammon is! 
https://www.instagram.com/mesek_a_titkos_padlasrol/


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.     De a varázslat nem volt teljes. Egy átok, amely olyan

Dezsi és a kisautók

DEZSI ÉS A KISAUTÓK Dezsi, a kisfiú, imádta a kisautókat. A polcán sorakoztak a piros, kék, zöld és sárga járgányok, versenyautók, kamionok, és még egy csillogó tűzoltóautó is. Órákig eljátszott velük a szőnyegen, pályát épített, versenyt rendezett, és izgalmas történeteket talált ki a kisautókkal. De Dezsi nem mindig vigyázott a játékaira. Gyakran dobálta őket, száguldozott velük a padlón, és volt, hogy dühösen az ágy alá hajította őket, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ő akarta. A kisautók hamarosan megérezték a durva bánásmódot. A piros versenyautó elvesztette a hátsó kerekét, a kamion pótkocsija lecsúszott, a csillogó tűzoltóautóról pedig lekopott a festék. Egy nap Dezsi a szőnyegen játszott, amikor észrevette, hogy a kisautók szomorúak. Odament hozzájuk, és megkérdezte: - Mi a baj, kisautók? Miért szomorkodtok? A piros versenyautó felsóhajtott: - Fáj mindenem, Dezsi. Elvesztettem a kerekemet, és alig tudok mozogni. A kamion pótkocsija panaszkodott: - Mindig lecsúszom a kam

Bömbi és Marci, a rakoncátlan kisautók

         BÖMBI ÉS MARCI, A RAKONCÁTLAN KISAUTÓK      Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis város, ahol két piros rakoncátlan kisautó, Bömbi és Marci lakott. Éjjel nappal száguldoztak az utcákon. De nemcsak hogy száguldoztak, soha nem használták az irányjelzőiket!    Kacagva versenyeztek a főúton, hogy ki ér előbb a piros lámpához. Ezt látva, egy bölcs öreg autó, Trabant bácsi állt oda melléjük. "Jó napot, fiacskáim! Látom, szeretitek a sebességet!„ - pöfékelte kedvesen   Bömbi és Marci büszkén biccentettek. "Igen, mi vagyunk a leggyorsabbak a városban!" – kiáltották.    Trabant bácsi bólintott. "Biztos vagyok benne, hogy gyorsak vagytok. De a sebesség nem minden! A közlekedésben a legfontosabb a biztonság!"       A kisautók kíváncsian néztek Trabant bácsira. "Mit értesz azon, hogy biztonság?" - kérdezte Marci.    Trabant bácsi türelmesen magyarázni kezdett: "Amikor jobbra vagy balra akartok kanyarodni, ezekkel az irányjelzőkkel figye