Ugrás a fő tartalomra

Dezsi és a kisautók


DEZSI ÉS A KISAUTÓK

Dezsi, a kisfiú, imádta a kisautókat. A polcán sorakoztak a piros, kék, zöld és sárga járgányok, versenyautók, kamionok, és még egy csillogó tűzoltóautó is. Órákig eljátszott velük a szőnyegen, pályát épített, versenyt rendezett, és izgalmas történeteket talált ki a kisautókkal.

De Dezsi nem mindig vigyázott a játékaira. Gyakran dobálta őket, száguldozott velük a padlón, és volt, hogy dühösen az ágy alá hajította őket, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ő akarta. A kisautók hamarosan megérezték a durva bánásmódot. A piros versenyautó elvesztette a hátsó kerekét, a kamion pótkocsija lecsúszott, a csillogó tűzoltóautóról pedig lekopott a festék.

Egy nap Dezsi a szőnyegen játszott, amikor észrevette, hogy a kisautók szomorúak. Odament hozzájuk, és megkérdezte:

- Mi a baj, kisautók? Miért szomorkodtok?

A piros versenyautó felsóhajtott:

- Fáj mindenem, Dezsi. Elvesztettem a kerekemet, és alig tudok mozogni.

A kamion pótkocsija panaszkodott:

- Mindig lecsúszom a kamionról, mert nem vigyázol rám.

A tűzoltóautó csak csendben bólogatott, és egy könnycsepp gördült le a fém karosszériáján.

Dezsinek megsajdult a szíve. Megbánta, hogy nem vigyázott a kisautókra. Óvatosan felvette őket, és megígérte, hogy ezentúl jobban fog bánni velük.

Elment a barkácsműhelybe, és apukája segítségével megjavította a kisautókat. Visszarakta a kereket a versenyautóra, rögzítette a pótkocsit a kamionra, és befestette a tűzoltóautó lekopott oldalát. Ezentúl óvatosan bánt velük, a kisautók pedig hálásak voltak a gondoskodásért, és még sokszor gurultak vidáman Dezsi kezében.


Hallgasd meg a mesét youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
https://www.facebook.com/mesekatitkospadlasrol/
Keress minket az instagrammon is! 
https://www.instagram.com/mesek_a_titkos_padlasrol/


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet!


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.    ...

A kis fa meséje

A KIS FA MESÉJE Volt egyszer egy kis fa, aki egy napsütötte réten élt. Tavasszal rügyeket bontott, amik gyönyörű virágokká fakadtak. Finom illatukkal oda csalogatták a zümmögő méheket. A pillangók vidáman csapkodtak a szárnyaikkal a virágok körül. A madarak fészket raktak az ágai között. Vidám kis fa volt, zöld leveleivel integetett a szélnek, gyökereivel szorosan kapaszkodott a földbe. A virágokból zamatos, piros gyümölcsök értek, amit kismadarak és a mókusok jóízűen kóstolgattak. A nagy melegben hűs árnyékot nyújtott az állatoknak, akik boldogan játszottak a lombjai között. A kis fa boldog volt, hogy otthont adhatott nekik, és ennyi örömet okozhat másoknak. Aztán eljött az ősz. A levelei megsárgultak, vörösesre és barnára változtak. Elkápráztatták a kisfát ezek a gyönyörű színek. Azonban az idő egyre hűvösebbre fordult, a nap sem olyan melegen sütött már. A madarak elrepültek melegebb vidékre, és színes levelei lassan elszáradtak, és lehullottak a földre. A kis fa egyre csupaszabb és...

A róka, a nyuszi és a répa

  A RÓKA, A NYUSZI ÉS A RÉPA    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy napsütötte rét, ahol Tapsi, a fürge kis nyuszi boldogan ugrándozott. Friss, ropogós répát majszolt, melyet gondosan dédelgetett kertjében termesztett. Ám nem vette észre, hogy Vörös, a ravasz róka, csillogó szemmel lesi őt a bokor mögül, ínycsiklandó lakomát látva az ugrándozó nyusziban.    "Micsoda falat lenne belőle!" - gondolta magában a róka, és gonosz tervet eszelt ki. Telepakolt egy zsákot friss almával, dióval és mogyoróval, ami csábító illattal töltötte meg a levegőt, majd elhelyezte a nyuszi ösvényén.    Tapsi hamarosan megpillantotta a zsákot. "Jaj, de sok finom dió! Biztosan elcserélem a répámra!" - kiáltotta boldogan, és ugrándozva rohant a zsákhoz. De amint hozzáért, a róka messziről összehúzta a zsák száját, csapdába ejtve a kis nyuszit.    Szegény Tapsi rémülten sírni kezdett. "Segítség! Segítség!" - kiáltozta, miközben Vörös gonosz mosollyal közeledett fe...