Ugrás a fő tartalomra

Tavaszi köszöntő - Milánka (tappancs) pillangója

 



MILÁNKA (tappancs) PILLANGÓJA

Lábaimmal még nem lépek, De szívem már szeret. Lepkeszárnyon szálljon hozzád Kedves üzenetem. Tavasz fénye, lágy szellője Simogassa lelkedet, Madárdal és napsugár Költözzön a szívedbe.


Hallgasd meg a mesét youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
https://www.facebook.com/mesekatitkospadlasrol/
Keress minket az instagrammon is! 
https://www.instagram.com/mesek_a_titkos_padlasrol/


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet!

Labels:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.    ...
ELOLVASOM »

A kis fa meséje

A KIS FA MESÉJE Volt egyszer egy kis fa, aki egy napsütötte réten élt. Tavasszal rügyeket bontott, amik gyönyörű virágokká fakadtak. Finom illatukkal oda csalogatták a zümmögő méheket. A pillangók vidáman csapkodtak a szárnyaikkal a virágok körül. A madarak fészket raktak az ágai között. Vidám kis fa volt, zöld leveleivel integetett a szélnek, gyökereivel szorosan kapaszkodott a földbe. A virágokból zamatos, piros gyümölcsök értek, amit kismadarak és a mókusok jóízűen kóstolgattak. A nagy melegben hűs árnyékot nyújtott az állatoknak, akik boldogan játszottak a lombjai között. A kis fa boldog volt, hogy otthont adhatott nekik, és ennyi örömet okozhat másoknak. Aztán eljött az ősz. A levelei megsárgultak, vörösesre és barnára változtak. Elkápráztatták a kisfát ezek a gyönyörű színek. Azonban az idő egyre hűvösebbre fordult, a nap sem olyan melegen sütött már. A madarak elrepültek melegebb vidékre, és színes levelei lassan elszáradtak, és lehullottak a földre. A kis fa egyre csupaszabb és...
ELOLVASOM »

A róka, a nyuszi és a répa

  A RÓKA, A NYUSZI ÉS A RÉPA    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy napsütötte rét, ahol Tapsi, a fürge kis nyuszi boldogan ugrándozott. Friss, ropogós répát majszolt, melyet gondosan dédelgetett kertjében termesztett. Ám nem vette észre, hogy Vörös, a ravasz róka, csillogó szemmel lesi őt a bokor mögül, ínycsiklandó lakomát látva az ugrándozó nyusziban.    "Micsoda falat lenne belőle!" - gondolta magában a róka, és gonosz tervet eszelt ki. Telepakolt egy zsákot friss almával, dióval és mogyoróval, ami csábító illattal töltötte meg a levegőt, majd elhelyezte a nyuszi ösvényén.    Tapsi hamarosan megpillantotta a zsákot. "Jaj, de sok finom dió! Biztosan elcserélem a répámra!" - kiáltotta boldogan, és ugrándozva rohant a zsákhoz. De amint hozzáért, a róka messziről összehúzta a zsák száját, csapdába ejtve a kis nyuszit.    Szegény Tapsi rémülten sírni kezdett. "Segítség! Segítség!" - kiáltozta, miközben Vörös gonosz mosollyal közeledett fe...
ELOLVASOM »