Ugrás a fő tartalomra

Móka Matyi és a szivárványszín álomeső

 


MÓKA MATYI ÉS A SZIVÁRVÁNYSZÍN ÁLOMESŐ

Móka Matyi, a vicces álommanó, egy borús délután a fürkületén ücsörgött. A fürkület egy puha, bolyhos felhőcske volt, ahol Matyi szeretett üldögélni, és tréfákat kitalálni. De ma minden szürke volt, az eső kopogott, és senki nem nevetett. Még Móka Matyi sem, ami nem sokszor fordul elő vele. Az álmok is csendesek maradtak.

– Hát ez így nem lesz jó! – dünnyögte Matyi, és megvakargatta a fejét. – Fel kell vidítanom ezeket a borongós napokat egy kis mókával!

Elővette a varázsport, amit csak a legkülönlegesebb álmokhoz használt. Egy csipetnyit a kezébe szórt, majd a felhők közé fújta. A por szétlibbent, és beszivárgott minden gyerek álmába.

Hirtelen a szürke esőfelhők az álmokban egyszer csak kuncogni kezdtek!

– Hihihi! Hahaha! – kacagtak a felhők, és az esőcseppek buborékokká változtak. A buborékok finoman pattogtak a gyerekek álmaiban, és ahogy hozzájuk értek, ők is nevetni kezdtek.

A kicsi Panni először meglepődött, de amikor egy buborék az orrára pattant, úgy csiklandozta, hogy nem bírta abbahagyni a nevetést. Peti is hangosan kacagott, amikor egy buborék a füléhez ért és viccesen dudorászott.

Móka Matyi elégedetten nézett le fürkület felhőcskéje pereméről.

– Na, így már sokkal jobb! – mondta, és mosolyogva dőlt hátra.

Reggel, amikor a gyerekek felébredtek, még mindig szemerkélt az eső, és a felhők továbbra is szürkék voltak az égen. De valami mégis más volt…

Az óvodába érve az összes kisgyerek boldogan kacarászott, ugrándozott és sugdolózott egymásnak. Az óvónénik csak néztek, és nem értették, miért vidám mindenki ezen a borongós napon.

Pedig a gyerekek tudták: Az éjszaka buborékos, kacagós álomeső hullott rájuk – és lehetettek akármilyen szürkék kint a felhők, ezt a boldogságot semmi sem moshatta el!


És hogy mi lesz a következő huncutság, amit Mókamatyi kitalál? Az egy másik kaland lesz! :)


Hallgasd meg a mesét youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
https://www.facebook.com/mesekatitkospadlasrol/
Keress minket az instagrammon is! 
https://www.instagram.com/mesek_a_titkos_padlasrol/


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.    ...

Egy kiskutya története

  EGY KISKUTYA TÖRTÉNETE    Egy nagy ház udvarán élt Bojti, a bolondos kiskutya testvéreivel, Borzival és Bundival, és a házban élő vidám gyerekekkel. A gyerekek imádták a kiskutyákat. Az udvaron mindig nagy volt a móka és a kacagás. Bojti boldogan csóválta a farkát, amikor simogatták a bundáját, vagy játékra hívták. Vidáman futott a kertben, és hozta vissza az eldobott labdákat. Megtanulta, hogyan kell ülni, feküdni, sőt, Bojti még pacsit is tudott adni. Ő volt a legokosabb, és a legkíváncsibb kiskutya az alomban.     Egyik nap épp egy vakondtúrást lesett izgatottan, amikor a ház előtt egy nagy autó állt meg. Még sosem látott ekkora furgont! Furcsa, idegen illat áradt belőle. Kíváncsian odasettenkedett a nyitva hagyott hátsó ajtajához. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, és besurrant a kocsiba, hogy belülről is körbe szaglászhassa a furcsa járművet. Épp egy belső zugban szimatolt, amikor hirtelen becsapódott a kocsi ajtaja! Ijedten ugatott, és kaparászta az aj...

Csufka, a kis hernyó

  CSUFKA, A KIS HERNYÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hernyó, akit Csufkának hívtak. Szegény Csufka nem volt olyan színes és csillogó, mint a többi bogár a réten. Szürke volt és ráncos, sőt, még szőrös is. Úgy gondolta, hogy ő a legcsúnyább hernyó a világon.     Csufka mindig csodálattal nézte a kertben nyíló gyönyörű virágokat és a tarka pillangókat, és titkon arra vágyott, hogy ő is olyan szép legyen, mint ők. „Én sosem leszek olyan szép, mint ti” – sóhajtotta Csufka.    A pillangók csodálkozva néztek rá. „De Csufka, mindenki különleges. Te is az vagy!” – mondogatták neki. „Csak várj türelmesen, és meglátod, mi lesz belőled!”    De Csufka nem hitt nekik. “Csúnya vagyok, és senki sem szeret” - felelte  szomorúan, és biztos is volt benne, hogy csúnya marad örökre.    Ahogy teltek-múltak a napok, Csufka egyre több időt töltött egyedül. Magányosan kúszott a leveleken, és szomorúan rágcsálta a növényeket....