Ugrás a fő tartalomra

Trombi, és a csintalan kismajom

 

TROMBI, ÉS A CSINTALAN KISMAJOM

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy dzsungel, ahol Trombi, a vidám kis elefánt lakott. Trombi imádott trombitálni. Minden reggel ébresztő dallamokat trombitált a dzsungel lakóinak, akik boldogan ébredtek a vidám dallamokra.

Egy napon Trombi a folyóparton sétált, és gyönyörű kavicsokat gyűjtögetett. Letette a trombitáját a földre, hogy jobban szemügyre vehesse a csillogó köveket. Épp, amikor a legszebb kavicsot találta, meglátta Csintit, a csintalan kismajmot, aki felkapta a trombitáját, és felszaladt vele a fára.

"Csinti, kérlek, add vissza a trombitámat!" - kérte Trombi a majomtól.

"De én is szeretnék zenélni!" - válaszolta Csinti, és már futott is tovább a fák ágain, boldogan fújva a trombitát. Csakhogy Csinti nem tudott trombitálni, és csak fülsüketítő hangokat tudott kiadni belőle. A dzsungel lakói majd meg süketültek tőle.

Végül összegyűltek, hogy megoldják a problémát. Az bölcs Leo, az oroszlán egy cselt eszelt ki.

"Trombi, rendezzünk egy pikniket a folyóparton!" - javasolta Leo. "Hívjuk meg a dzsungel állatait! Ha Csinti visszaadja a trombitát, ő is részt vehet a mulatságban."

Trombi boldogan beleegyezett. Az állatok összegyűjtötték a legfinomabb gyümölcsöket, diókat és bogyókat. Gyönyörű takarót terítettek a fűre, és vidáman beszélgettek.

A kíváncsi kismajom irigykedve figyelte a piknikezőket a fa tetejéről. Nem tudott ellenállni az édességek csábításának, így lejött a fáról, hogy csatlakozzon a vidám társasághoz.

Leo azonban szigorúan szólt a kismajomra:

"Ha szeretnél részt venni a pikniken, van egy feltételünk. Add vissza Trombinak a trombitáját."

Csinti elszégyellte magát, és odanyújtotta a hangszert a kiselefántnak. "Bocsánat, hogy elvittem. Szeretnék veletek piknikezni... és nagyon szeretnék megtanulni trombitálni." – tette hozzá szégyenlősen.

Trombi boldogan vette vissza a trombitáját. Ettek, ittak, majd a piknik végén Trombi odament a kismajomhoz.

"Szeretnél megtanulni trombitálni?" - kérdezte kedvesen.

A kismajom boldogan bólintott. "Igen, nagyon szeretnék!"

Trombi türelmesen tanította Csintit. Eleinte Csinti csak egyszerű dallamokat tudott fújni, de Trombi bátorította, és hamarosan már duettet trombitáltak a folyóparton. Még most is együtt trombitálnak. Ha nem hiszed, járj utána…


Hallgasd meg a mesét youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
https://www.facebook.com/mesekatitkospadlasrol/
Keress minket az instagrammon is! 
https://www.instagram.com/mesek_a_titkos_padlasrol/


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet!

Címkék

Labels:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.    ...
ELOLVASOM »

Egy kiskutya története

  EGY KISKUTYA TÖRTÉNETE    Egy nagy ház udvarán élt Bojti, a bolondos kiskutya testvéreivel, Borzival és Bundival, és a házban élő vidám gyerekekkel. A gyerekek imádták a kiskutyákat. Az udvaron mindig nagy volt a móka és a kacagás. Bojti boldogan csóválta a farkát, amikor simogatták a bundáját, vagy játékra hívták. Vidáman futott a kertben, és hozta vissza az eldobott labdákat. Megtanulta, hogyan kell ülni, feküdni, sőt, Bojti még pacsit is tudott adni. Ő volt a legokosabb, és a legkíváncsibb kiskutya az alomban.     Egyik nap épp egy vakondtúrást lesett izgatottan, amikor a ház előtt egy nagy autó állt meg. Még sosem látott ekkora furgont! Furcsa, idegen illat áradt belőle. Kíváncsian odasettenkedett a nyitva hagyott hátsó ajtajához. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, és besurrant a kocsiba, hogy belülről is körbe szaglászhassa a furcsa járművet. Épp egy belső zugban szimatolt, amikor hirtelen becsapódott a kocsi ajtaja! Ijedten ugatott, és kaparászta az aj...
ELOLVASOM »

Csufka, a kis hernyó

  CSUFKA, A KIS HERNYÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hernyó, akit Csufkának hívtak. Szegény Csufka nem volt olyan színes és csillogó, mint a többi bogár a réten. Szürke volt és ráncos, sőt, még szőrös is. Úgy gondolta, hogy ő a legcsúnyább hernyó a világon.     Csufka mindig csodálattal nézte a kertben nyíló gyönyörű virágokat és a tarka pillangókat, és titkon arra vágyott, hogy ő is olyan szép legyen, mint ők. „Én sosem leszek olyan szép, mint ti” – sóhajtotta Csufka.    A pillangók csodálkozva néztek rá. „De Csufka, mindenki különleges. Te is az vagy!” – mondogatták neki. „Csak várj türelmesen, és meglátod, mi lesz belőled!”    De Csufka nem hitt nekik. “Csúnya vagyok, és senki sem szeret” - felelte  szomorúan, és biztos is volt benne, hogy csúnya marad örökre.    Ahogy teltek-múltak a napok, Csufka egyre több időt töltött egyedül. Magányosan kúszott a leveleken, és szomorúan rágcsálta a növényeket....
ELOLVASOM »