Ugrás a fő tartalomra

Trombi, és a csintalan kismajom

 

TROMBI, ÉS A CSINTALAN KISMAJOM

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy dzsungel, ahol Trombi, a vidám kis elefánt lakott. Trombi imádott trombitálni. Minden reggel ébresztő dallamokat trombitált a dzsungel lakóinak, akik boldogan ébredtek a vidám dallamokra.

Egy napon Trombi a folyóparton sétált, és gyönyörű kavicsokat gyűjtögetett. Letette a trombitáját a földre, hogy jobban szemügyre vehesse a csillogó köveket. Épp, amikor a legszebb kavicsot találta, meglátta Csintit, a csintalan kismajmot, aki felkapta a trombitáját, és felszaladt vele a fára.

"Csinti, kérlek, add vissza a trombitámat!" - kérte Trombi a majomtól.

"De én is szeretnék zenélni!" - válaszolta Csinti, és már futott is tovább a fák ágain, boldogan fújva a trombitát. Csakhogy Csinti nem tudott trombitálni, és csak fülsüketítő hangokat tudott kiadni belőle. A dzsungel lakói majd meg süketültek tőle.

Végül összegyűltek, hogy megoldják a problémát. Az bölcs Leo, az oroszlán egy cselt eszelt ki.

"Trombi, rendezzünk egy pikniket a folyóparton!" - javasolta Leo. "Hívjuk meg a dzsungel állatait! Ha Csinti visszaadja a trombitát, ő is részt vehet a mulatságban."

Trombi boldogan beleegyezett. Az állatok összegyűjtötték a legfinomabb gyümölcsöket, diókat és bogyókat. Gyönyörű takarót terítettek a fűre, és vidáman beszélgettek.

A kíváncsi kismajom irigykedve figyelte a piknikezőket a fa tetejéről. Nem tudott ellenállni az édességek csábításának, így lejött a fáról, hogy csatlakozzon a vidám társasághoz.

Leo azonban szigorúan szólt a kismajomra:

"Ha szeretnél részt venni a pikniken, van egy feltételünk. Add vissza Trombinak a trombitáját."

Csinti elszégyellte magát, és odanyújtotta a hangszert a kiselefántnak. "Bocsánat, hogy elvittem. Szeretnék veletek piknikezni... és nagyon szeretnék megtanulni trombitálni." – tette hozzá szégyenlősen.

Trombi boldogan vette vissza a trombitáját. Ettek, ittak, majd a piknik végén Trombi odament a kismajomhoz.

"Szeretnél megtanulni trombitálni?" - kérdezte kedvesen.

A kismajom boldogan bólintott. "Igen, nagyon szeretnék!"

Trombi türelmesen tanította Csintit. Eleinte Csinti csak egyszerű dallamokat tudott fújni, de Trombi bátorította, és hamarosan már duettet trombitáltak a folyóparton. Még most is együtt trombitálnak. Ha nem hiszed, járj utána…


Hallgasd meg a mesét youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
https://www.facebook.com/mesekatitkospadlasrol/
Keress minket az instagrammon is! 
https://www.instagram.com/mesek_a_titkos_padlasrol/


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet!

Labels:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.    ...
ELOLVASOM »

A kis fa meséje

A KIS FA MESÉJE Volt egyszer egy kis fa, aki egy napsütötte réten élt. Tavasszal rügyeket bontott, amik gyönyörű virágokká fakadtak. Finom illatukkal oda csalogatták a zümmögő méheket. A pillangók vidáman csapkodtak a szárnyaikkal a virágok körül. A madarak fészket raktak az ágai között. Vidám kis fa volt, zöld leveleivel integetett a szélnek, gyökereivel szorosan kapaszkodott a földbe. A virágokból zamatos, piros gyümölcsök értek, amit kismadarak és a mókusok jóízűen kóstolgattak. A nagy melegben hűs árnyékot nyújtott az állatoknak, akik boldogan játszottak a lombjai között. A kis fa boldog volt, hogy otthont adhatott nekik, és ennyi örömet okozhat másoknak. Aztán eljött az ősz. A levelei megsárgultak, vörösesre és barnára változtak. Elkápráztatták a kisfát ezek a gyönyörű színek. Azonban az idő egyre hűvösebbre fordult, a nap sem olyan melegen sütött már. A madarak elrepültek melegebb vidékre, és színes levelei lassan elszáradtak, és lehullottak a földre. A kis fa egyre csupaszabb és...
ELOLVASOM »

A róka, a nyuszi és a répa

  A RÓKA, A NYUSZI ÉS A RÉPA    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy napsütötte rét, ahol Tapsi, a fürge kis nyuszi boldogan ugrándozott. Friss, ropogós répát majszolt, melyet gondosan dédelgetett kertjében termesztett. Ám nem vette észre, hogy Vörös, a ravasz róka, csillogó szemmel lesi őt a bokor mögül, ínycsiklandó lakomát látva az ugrándozó nyusziban.    "Micsoda falat lenne belőle!" - gondolta magában a róka, és gonosz tervet eszelt ki. Telepakolt egy zsákot friss almával, dióval és mogyoróval, ami csábító illattal töltötte meg a levegőt, majd elhelyezte a nyuszi ösvényén.    Tapsi hamarosan megpillantotta a zsákot. "Jaj, de sok finom dió! Biztosan elcserélem a répámra!" - kiáltotta boldogan, és ugrándozva rohant a zsákhoz. De amint hozzáért, a róka messziről összehúzta a zsák száját, csapdába ejtve a kis nyuszit.    Szegény Tapsi rémülten sírni kezdett. "Segítség! Segítség!" - kiáltozta, miközben Vörös gonosz mosollyal közeledett fe...
ELOLVASOM »