Ugrás a fő tartalomra

Lili és a papírrepülők

  


LILI ÉS A PAPÍRREPÜLŐK

    Lili nem szerette az esős napokat. Sokkal inkább örült a napsütésnek, amikor kint játszhatott a kertben. Csakhogy a napocska ma nem akart előbújni a felhők mögül. Nagyapával az ablaknál ülve figyelték, ahogy a kövér esőcseppek végig szaladnak az üvegen.

"Mit fogunk csinálni ma, nagyapa?" - kérdezte Lili aggódva.

  Nagyapa az asztalra pillantott, ahol színes papírok hevertek, majd huncut mosollyal fordult Lili felé. "Tudod, Lili, az esős napok tökéletesek a papírrepülő hajtogatáshoz!"

   Lili szeme felcsillant. Alig várta, hogy kipróbálhassa nagyapa ötletét. Együtt hajtogattak, varázslatos repülőgépekké alakítva a sima papírokat. Lili repülője élénksárga lett, csillogó kék csíkkal, míg nagyapa gépét a szivárvány színei díszítették.

Amikor elkészültek a repülőkkel, nagyapa magasra emelte Lilit. "Készen állsz, Lili pilóta?" – kérdezte mély hangon. Lili boldogan kacagott, és elengedte a repülőgépét.

   A repülő a magasba emelkedett, majdnem elérve a mennyezetet. Nagyapa gépe követte, színes szárnyait büszkén lobogtatva.

A repülőgépek le- és felszálltak, kergetőztek a szobában. A fehér függönyök pelyhes felhőkké, nagyapa kék szőnyege pedig kék tengerré változott, amin puhán landoltak a repülők.

   Lili úgy nevetett, hogy még az esőcseppek is táncra perdültek odakint.

   Végül fáradtan, de boldogan, Lili és nagyapa visszabújtak az ablak melletti fotelba. Az eső elállt, és tócsák csillogtak a napsütésben. Lili a papírrepülőjét nézte, amely most békésen pihent az asztalon.

"Köszönöm a kalandot, nagyapa! A legjobb napok az esős napok!" - suttogta Lili.

Nagyapa mosolygott. "Bármikor, Lili kapitány."

Lili a tócsákra pillantva kérdő szemekkel nézett nagyapára:  "Hajókat is tudsz hajtogatni?"

"Egy egész flottányit is, ha kell!" - nevetett nagyapa, és magához ölelte kisunokáját.


Hallgasd meg a mesét youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
https://www.facebook.com/mesekatitkospadlasrol/
Keress minket az instagrammon is! 
https://www.instagram.com/mesek_a_titkos_padlasrol/


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.    ...

Egy kiskutya története

  EGY KISKUTYA TÖRTÉNETE    Egy nagy ház udvarán élt Bojti, a bolondos kiskutya testvéreivel, Borzival és Bundival, és a házban élő vidám gyerekekkel. A gyerekek imádták a kiskutyákat. Az udvaron mindig nagy volt a móka és a kacagás. Bojti boldogan csóválta a farkát, amikor simogatták a bundáját, vagy játékra hívták. Vidáman futott a kertben, és hozta vissza az eldobott labdákat. Megtanulta, hogyan kell ülni, feküdni, sőt, Bojti még pacsit is tudott adni. Ő volt a legokosabb, és a legkíváncsibb kiskutya az alomban.     Egyik nap épp egy vakondtúrást lesett izgatottan, amikor a ház előtt egy nagy autó állt meg. Még sosem látott ekkora furgont! Furcsa, idegen illat áradt belőle. Kíváncsian odasettenkedett a nyitva hagyott hátsó ajtajához. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, és besurrant a kocsiba, hogy belülről is körbe szaglászhassa a furcsa járművet. Épp egy belső zugban szimatolt, amikor hirtelen becsapódott a kocsi ajtaja! Ijedten ugatott, és kaparászta az aj...

Csufka, a kis hernyó

  CSUFKA, A KIS HERNYÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hernyó, akit Csufkának hívtak. Szegény Csufka nem volt olyan színes és csillogó, mint a többi bogár a réten. Szürke volt és ráncos, sőt, még szőrös is. Úgy gondolta, hogy ő a legcsúnyább hernyó a világon.     Csufka mindig csodálattal nézte a kertben nyíló gyönyörű virágokat és a tarka pillangókat, és titkon arra vágyott, hogy ő is olyan szép legyen, mint ők. „Én sosem leszek olyan szép, mint ti” – sóhajtotta Csufka.    A pillangók csodálkozva néztek rá. „De Csufka, mindenki különleges. Te is az vagy!” – mondogatták neki. „Csak várj türelmesen, és meglátod, mi lesz belőled!”    De Csufka nem hitt nekik. “Csúnya vagyok, és senki sem szeret” - felelte  szomorúan, és biztos is volt benne, hogy csúnya marad örökre.    Ahogy teltek-múltak a napok, Csufka egyre több időt töltött egyedül. Magányosan kúszott a leveleken, és szomorúan rágcsálta a növényeket....