Ugrás a fő tartalomra

Lili és a papírrepülők

  


LILI ÉS A PAPÍRREPÜLŐK

    Lili nem szerette az esős napokat. Sokkal inkább örült a napsütésnek, amikor kint játszhatott a kertben. Csakhogy a napocska ma nem akart előbújni a felhők mögül. Nagyapával az ablaknál ülve figyelték, ahogy a kövér esőcseppek végig szaladnak az üvegen.

"Mit fogunk csinálni ma, nagyapa?" - kérdezte Lili aggódva.

  Nagyapa az asztalra pillantott, ahol színes papírok hevertek, majd huncut mosollyal fordult Lili felé. "Tudod, Lili, az esős napok tökéletesek a papírrepülő hajtogatáshoz!"

   Lili szeme felcsillant. Alig várta, hogy kipróbálhassa nagyapa ötletét. Együtt hajtogattak, varázslatos repülőgépekké alakítva a sima papírokat. Lili repülője élénksárga lett, csillogó kék csíkkal, míg nagyapa gépét a szivárvány színei díszítették.

Amikor elkészültek a repülőkkel, nagyapa magasra emelte Lilit. "Készen állsz, Lili pilóta?" – kérdezte mély hangon. Lili boldogan kacagott, és elengedte a repülőgépét.

   A repülő a magasba emelkedett, majdnem elérve a mennyezetet. Nagyapa gépe követte, színes szárnyait büszkén lobogtatva.

A repülőgépek le- és felszálltak, kergetőztek a szobában. A fehér függönyök pelyhes felhőkké, nagyapa kék szőnyege pedig kék tengerré változott, amin puhán landoltak a repülők.

   Lili úgy nevetett, hogy még az esőcseppek is táncra perdültek odakint.

   Végül fáradtan, de boldogan, Lili és nagyapa visszabújtak az ablak melletti fotelba. Az eső elállt, és tócsák csillogtak a napsütésben. Lili a papírrepülőjét nézte, amely most békésen pihent az asztalon.

"Köszönöm a kalandot, nagyapa! A legjobb napok az esős napok!" - suttogta Lili.

Nagyapa mosolygott. "Bármikor, Lili kapitány."

Lili a tócsákra pillantva kérdő szemekkel nézett nagyapára:  "Hajókat is tudsz hajtogatni?"

"Egy egész flottányit is, ha kell!" - nevetett nagyapa, és magához ölelte kisunokáját.


Hallgasd meg a mesét youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
https://www.facebook.com/mesekatitkospadlasrol/
Keress minket az instagrammon is! 
https://www.instagram.com/mesek_a_titkos_padlasrol/


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.    ...

A kis fa meséje

A KIS FA MESÉJE Volt egyszer egy kis fa, aki egy napsütötte réten élt. Tavasszal rügyeket bontott, amik gyönyörű virágokká fakadtak. Finom illatukkal oda csalogatták a zümmögő méheket. A pillangók vidáman csapkodtak a szárnyaikkal a virágok körül. A madarak fészket raktak az ágai között. Vidám kis fa volt, zöld leveleivel integetett a szélnek, gyökereivel szorosan kapaszkodott a földbe. A virágokból zamatos, piros gyümölcsök értek, amit kismadarak és a mókusok jóízűen kóstolgattak. A nagy melegben hűs árnyékot nyújtott az állatoknak, akik boldogan játszottak a lombjai között. A kis fa boldog volt, hogy otthont adhatott nekik, és ennyi örömet okozhat másoknak. Aztán eljött az ősz. A levelei megsárgultak, vörösesre és barnára változtak. Elkápráztatták a kisfát ezek a gyönyörű színek. Azonban az idő egyre hűvösebbre fordult, a nap sem olyan melegen sütött már. A madarak elrepültek melegebb vidékre, és színes levelei lassan elszáradtak, és lehullottak a földre. A kis fa egyre csupaszabb és...

A róka, a nyuszi és a répa

  A RÓKA, A NYUSZI ÉS A RÉPA    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy napsütötte rét, ahol Tapsi, a fürge kis nyuszi boldogan ugrándozott. Friss, ropogós répát majszolt, melyet gondosan dédelgetett kertjében termesztett. Ám nem vette észre, hogy Vörös, a ravasz róka, csillogó szemmel lesi őt a bokor mögül, ínycsiklandó lakomát látva az ugrándozó nyusziban.    "Micsoda falat lenne belőle!" - gondolta magában a róka, és gonosz tervet eszelt ki. Telepakolt egy zsákot friss almával, dióval és mogyoróval, ami csábító illattal töltötte meg a levegőt, majd elhelyezte a nyuszi ösvényén.    Tapsi hamarosan megpillantotta a zsákot. "Jaj, de sok finom dió! Biztosan elcserélem a répámra!" - kiáltotta boldogan, és ugrándozva rohant a zsákhoz. De amint hozzáért, a róka messziről összehúzta a zsák száját, csapdába ejtve a kis nyuszit.    Szegény Tapsi rémülten sírni kezdett. "Segítség! Segítség!" - kiáltozta, miközben Vörös gonosz mosollyal közeledett fe...