Ugrás a fő tartalomra

A csipogós meglepetés



A CSIPOGÓS MEGLEPETÉS

Egy napon, nem sokkal húsvét előtt, Nyuszi mama, Nyuszi papa és a Nyuszi gyerekek izgatottan sürgölődtek a nyusziházban. A konyhában illatos sütemények sültek, a kertben pedig vidám madárcsicsergés töltötte be a levegőt. A nyuszi család a húsvétra készült. Színes tojásokkal akarták meglepni a gyerekeket. Nyuszi mama ügyesen kikeverte a festékeket, Nyuszi papa fűfavesszőből kosárkákat font, hogy bele tudják tenni az elkészült kincseket.
A Nyuszi gyerekek izgatottan figyelték a munkát, és alig várták, hogy ők is díszíthessék a tojásokat. Piros, kék, sárga, zöld pöttyökkel, virágokkal és csíkokkal festették a tojásokat, amik hamarosan gyönyörűek lettek. A munka közben vidám dalokat énekeltek.
Húsvét reggelén, mikor a harmat még csillogott a fűben, a nyuszicsalád elindult a kertbe. Óvatosan elrejtették a tojásokat a bokrok alatt, a virágok tövében, sőt, még a faágakra is akasztottak néhányat. Alig várták, hogy a gyerekek megérkezzenek, és felfedezzék a színes meglepetéseket.
Nem telt el sok idő, és vidám kacajok visszhangoztak a kertben. A gyerekek boldogan kutatták a tojásokat, és örömmel kiáltoztak, ha találtak egyet-egyet. Piros, sárga, zöld, kék tojások bukkantak elő.
Egyszer csak, az egyik kisgyerek, egy különleges tojásra bukkant. A tojás melegen csillogott a napfényben. Óvatosan a füléhez emelte. A többiek köré gyűltek. "Hallasz valamit?" – kérdezték. A tojásból halk csipogást lehetett hallani. Óvatosan körbe adták a csipogó tojást, és egyenként a fülökhöz tartották. A nyuszicsalád is lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket. 
A csipogás egyre erősebb lett, és egyszer csak a tojás héja megrepedt. A gyerekek izgatottan figyelték, mi fog történni.
Egy apró kiscsibe bújt ki a tojásból, pihe-puha sárga tollakkal és csillogó fekete szemekkel. A gyerekek és a nyuszik óriási örömmel fogadták a kis jövevényt. Óvatosan a kezükbe vették a kiscsibét, és finoman megsimogatták puha pehely tollait. Nagyon boldogok voltak, hogy a húsvéti tojásból kiscsibe kelt ki. Pipacsnak keresztelték, mert a kiscsibe egyre csak azt csipogta, hogy „pip-pip”.
 Ettől a naptól kezdve Pipacs a kiscsibe a nyuszicsalád és a gyerekek kedvence lett. Vidáman játszottak vele a kertben, gondozták, etették, puha fészket csináltak és meséket meséltek neki. Pipacs boldogan csivitelt, és hálás volt a szeretetért, amit kapott. Vidám csipogása, puha pihéi és a szeretet, amit a gyerekektől és a nyusziktól kapott a húsvét igazi csodájává vált.


Hallgass mesét a youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
Keress minket az instagrammon is! 


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet! 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.     De a varázslat nem volt teljes. Egy átok, amely olyan

Bömbi és Marci, a rakoncátlan kisautók

         BÖMBI ÉS MARCI, A RAKONCÁTLAN KISAUTÓK      Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis város, ahol két piros rakoncátlan kisautó, Bömbi és Marci lakott. Éjjel nappal száguldoztak az utcákon. De nemcsak hogy száguldoztak, soha nem használták az irányjelzőiket!    Kacagva versenyeztek a főúton, hogy ki ér előbb a piros lámpához. Ezt látva, egy bölcs öreg autó, Trabant bácsi állt oda melléjük. "Jó napot, fiacskáim! Látom, szeretitek a sebességet!„ - pöfékelte kedvesen   Bömbi és Marci büszkén biccentettek. "Igen, mi vagyunk a leggyorsabbak a városban!" – kiáltották.    Trabant bácsi bólintott. "Biztos vagyok benne, hogy gyorsak vagytok. De a sebesség nem minden! A közlekedésben a legfontosabb a biztonság!"       A kisautók kíváncsian néztek Trabant bácsira. "Mit értesz azon, hogy biztonság?" - kérdezte Marci.    Trabant bácsi türelmesen magyarázni kezdett: "Amikor jobbra vagy balra akartok kanyarodni, ezekkel az irányjelzőkkel figye

Dezsi és a kisautók

DEZSI ÉS A KISAUTÓK Dezsi, a kisfiú, imádta a kisautókat. A polcán sorakoztak a piros, kék, zöld és sárga járgányok, versenyautók, kamionok, és még egy csillogó tűzoltóautó is. Órákig eljátszott velük a szőnyegen, pályát épített, versenyt rendezett, és izgalmas történeteket talált ki a kisautókkal. De Dezsi nem mindig vigyázott a játékaira. Gyakran dobálta őket, száguldozott velük a padlón, és volt, hogy dühösen az ágy alá hajította őket, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ő akarta. A kisautók hamarosan megérezték a durva bánásmódot. A piros versenyautó elvesztette a hátsó kerekét, a kamion pótkocsija lecsúszott, a csillogó tűzoltóautóról pedig lekopott a festék. Egy nap Dezsi a szőnyegen játszott, amikor észrevette, hogy a kisautók szomorúak. Odament hozzájuk, és megkérdezte: - Mi a baj, kisautók? Miért szomorkodtok? A piros versenyautó felsóhajtott: - Fáj mindenem, Dezsi. Elvesztettem a kerekemet, és alig tudok mozogni. A kamion pótkocsija panaszkodott: - Mindig lecsúszom a kam