Ugrás a fő tartalomra

A csipogós meglepetés



A CSIPOGÓS MEGLEPETÉS

Egy napon, nem sokkal húsvét előtt, Nyuszi mama, Nyuszi papa és a Nyuszi gyerekek izgatottan sürgölődtek a nyusziházban. A konyhában illatos sütemények sültek, a kertben pedig vidám madárcsicsergés töltötte be a levegőt. A nyuszi család a húsvétra készült. Színes tojásokkal akarták meglepni a gyerekeket. Nyuszi mama ügyesen kikeverte a festékeket, Nyuszi papa fűfavesszőből kosárkákat font, hogy bele tudják tenni az elkészült kincseket.
A Nyuszi gyerekek izgatottan figyelték a munkát, és alig várták, hogy ők is díszíthessék a tojásokat. Piros, kék, sárga, zöld pöttyökkel, virágokkal és csíkokkal festették a tojásokat, amik hamarosan gyönyörűek lettek. A munka közben vidám dalokat énekeltek.
Húsvét reggelén, mikor a harmat még csillogott a fűben, a nyuszicsalád elindult a kertbe. Óvatosan elrejtették a tojásokat a bokrok alatt, a virágok tövében, sőt, még a faágakra is akasztottak néhányat. Alig várták, hogy a gyerekek megérkezzenek, és felfedezzék a színes meglepetéseket.
Nem telt el sok idő, és vidám kacajok visszhangoztak a kertben. A gyerekek boldogan kutatták a tojásokat, és örömmel kiáltoztak, ha találtak egyet-egyet. Piros, sárga, zöld, kék tojások bukkantak elő.
Egyszer csak, az egyik kisgyerek, egy különleges tojásra bukkant. A tojás melegen csillogott a napfényben. Óvatosan a füléhez emelte. A többiek köré gyűltek. "Hallasz valamit?" – kérdezték. A tojásból halk csipogást lehetett hallani. Óvatosan körbe adták a csipogó tojást, és egyenként a fülökhöz tartották. A nyuszicsalád is lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket. 
A csipogás egyre erősebb lett, és egyszer csak a tojás héja megrepedt. A gyerekek izgatottan figyelték, mi fog történni.
Egy apró kiscsibe bújt ki a tojásból, pihe-puha sárga tollakkal és csillogó fekete szemekkel. A gyerekek és a nyuszik óriási örömmel fogadták a kis jövevényt. Óvatosan a kezükbe vették a kiscsibét, és finoman megsimogatták puha pehely tollait. Nagyon boldogok voltak, hogy a húsvéti tojásból kiscsibe kelt ki. Pipacsnak keresztelték, mert a kiscsibe egyre csak azt csipogta, hogy „pip-pip”.
 Ettől a naptól kezdve Pipacs a kiscsibe a nyuszicsalád és a gyerekek kedvence lett. Vidáman játszottak vele a kertben, gondozták, etették, puha fészket csináltak és meséket meséltek neki. Pipacs boldogan csivitelt, és hálás volt a szeretetért, amit kapott. Vidám csipogása, puha pihéi és a szeretet, amit a gyerekektől és a nyusziktól kapott a húsvét igazi csodájává vált.


Hallgass mesét a youtube csatornán is!
Látogass el facebook oldalunkra! 
Keress minket az instagrammon is! 


Fontos jogi tudnivaló a blog tartalmával kapcsolatban!

A blog tulajdonosa által feltöltött képek, szövegek és videók a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelme alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a tartalmakat nem lehet a szerző engedélye nélkül más webhelyen vagy nyomtatásban közzétenni, megjelentetni.

Amennyiben forrásmegjelöléssel szeretnéd megosztani írásaimat más blogban, oldalon, nyomtatásban, kérlek, feltétlenül tüntesd fel a forrást!

Köszönöm a megértésedet! 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesék a Titkos Padlásról

    MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.    Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával.     Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel.    ...

Egy kiskutya története

  EGY KISKUTYA TÖRTÉNETE    Egy nagy ház udvarán élt Bojti, a bolondos kiskutya testvéreivel, Borzival és Bundival, és a házban élő vidám gyerekekkel. A gyerekek imádták a kiskutyákat. Az udvaron mindig nagy volt a móka és a kacagás. Bojti boldogan csóválta a farkát, amikor simogatták a bundáját, vagy játékra hívták. Vidáman futott a kertben, és hozta vissza az eldobott labdákat. Megtanulta, hogyan kell ülni, feküdni, sőt, Bojti még pacsit is tudott adni. Ő volt a legokosabb, és a legkíváncsibb kiskutya az alomban.     Egyik nap épp egy vakondtúrást lesett izgatottan, amikor a ház előtt egy nagy autó állt meg. Még sosem látott ekkora furgont! Furcsa, idegen illat áradt belőle. Kíváncsian odasettenkedett a nyitva hagyott hátsó ajtajához. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, és besurrant a kocsiba, hogy belülről is körbe szaglászhassa a furcsa járművet. Épp egy belső zugban szimatolt, amikor hirtelen becsapódott a kocsi ajtaja! Ijedten ugatott, és kaparászta az aj...

Csufka, a kis hernyó

  CSUFKA, A KIS HERNYÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hernyó, akit Csufkának hívtak. Szegény Csufka nem volt olyan színes és csillogó, mint a többi bogár a réten. Szürke volt és ráncos, sőt, még szőrös is. Úgy gondolta, hogy ő a legcsúnyább hernyó a világon.     Csufka mindig csodálattal nézte a kertben nyíló gyönyörű virágokat és a tarka pillangókat, és titkon arra vágyott, hogy ő is olyan szép legyen, mint ők. „Én sosem leszek olyan szép, mint ti” – sóhajtotta Csufka.    A pillangók csodálkozva néztek rá. „De Csufka, mindenki különleges. Te is az vagy!” – mondogatták neki. „Csak várj türelmesen, és meglátod, mi lesz belőled!”    De Csufka nem hitt nekik. “Csúnya vagyok, és senki sem szeret” - felelte  szomorúan, és biztos is volt benne, hogy csúnya marad örökre.    Ahogy teltek-múltak a napok, Csufka egyre több időt töltött egyedül. Magányosan kúszott a leveleken, és szomorúan rágcsálta a növényeket....