Mesék a Titkos Padlásról

  A MORGÓS NYUSZI ÉS A JÓSÁGOS FARKAS    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű erdő. Az erdő mélyén élt Morgó, a mogorva nyuszi. Morgónak nem volt párja a mogorvaságban. Állandóan duzzogott, morgott magában, és még a napsütésben is hibát talált.    Egy szép tavaszi napon, Morgó, mérgesen ugrándozott az erdőben. Nem találta a kedvenc gombáját, amit reggel szedett. Hiába kutatott, sehol sem lelte. Dühösen ugrándozott ide-oda, és mérgesen mormogta: "Biztosan ellopták!”    Ekkor meglátott egy aprócska hangyát, aki szorgalmasan cipelt egy hatalmas gombafejet. Épp olyan volt, mint amit ő szedett. Morgó dühösen ráförmedt: "Te loptad el a gombámat? Add vissza azonnal!"    A hangya ijedten megállt, és suttogva tiltakozott. "De én nem loptam semmit!" Morgó nem hitt neki, és el akarta kapni a hangyát, hogy elvegye tőle a gombát.    Szerencsére, Barnabás, a jóságos farkas éppen arra sétált. Meglátta Morgó gonosz szándékát, és odalépett ...

  A RÓKA, A NYUSZI ÉS A RÉPA    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy napsütötte rét, ahol Tapsi, a fürge kis nyuszi boldogan ugrándozott. Friss, ropogós répát majszolt, melyet gondosan dédelgetett kertjében termesztett. Ám nem vette észre, hogy Vörös, a ravasz róka, csillogó szemmel lesi őt a bokor mögül, ínycsiklandó lakomát látva az ugrándozó nyusziban.    "Micsoda falat lenne belőle!" - gondolta magában a róka, és gonosz tervet eszelt ki. Telepakolt egy zsákot friss almával, dióval és mogyoróval, ami csábító illattal töltötte meg a levegőt, majd elhelyezte a nyuszi ösvényén.    Tapsi hamarosan megpillantotta a zsákot. "Jaj, de sok finom dió! Biztosan elcserélem a répámra!" - kiáltotta boldogan, és ugrándozva rohant a zsákhoz. De amint hozzáért, a róka messziről összehúzta a zsák száját, csapdába ejtve a kis nyuszit.    Szegény Tapsi rémülten sírni kezdett. "Segítség! Segítség!" - kiáltozta, miközben Vörös gonosz mosollyal közeledett fe...

  CSUFKA, A KIS HERNYÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hernyó, akit Csufkának hívtak. Szegény Csufka nem volt olyan színes és csillogó, mint a többi bogár a réten. Szürke volt és ráncos, sőt, még szőrös is. Úgy gondolta, hogy ő a legcsúnyább hernyó a világon.     Csufka mindig csodálattal nézte a kertben nyíló gyönyörű virágokat és a tarka pillangókat, és titkon arra vágyott, hogy ő is olyan szép legyen, mint ők. „Én sosem leszek olyan szép, mint ti” – sóhajtotta Csufka.    A pillangók csodálkozva néztek rá. „De Csufka, mindenki különleges. Te is az vagy!” – mondogatták neki. „Csak várj türelmesen, és meglátod, mi lesz belőled!”    De Csufka nem hitt nekik. “Csúnya vagyok, és senki sem szeret” - felelte  szomorúan, és biztos is volt benne, hogy csúnya marad örökre.    Ahogy teltek-múltak a napok, Csufka egyre több időt töltött egyedül. Magányosan kúszott a leveleken, és szomorúan rágcsálta a növényeket....

A CSIPOGÓS MEGLEPETÉS Egy napon, nem sokkal húsvét előtt, Nyuszi mama, Nyuszi papa és a Nyuszi gyerekek izgatottan sürgölődtek a nyusziházban. A konyhában illatos sütemények sültek, a kertben pedig vidám madárcsicsergés töltötte be a levegőt. A nyuszi család a húsvétra készült. Színes tojásokkal akarták meglepni a gyerekeket. Nyuszi mama ügyesen kikeverte a festékeket, Nyuszi papa fűfavesszőből kosárkákat font, hogy bele tudják tenni az elkészült kincseket. A Nyuszi gyerekek izgatottan figyelték a munkát, és alig várták, hogy ők is díszíthessék a tojásokat. Piros, kék, sárga, zöld pöttyökkel, virágokkal és csíkokkal festették a tojásokat, amik hamarosan gyönyörűek lettek. A munka közben vidám dalokat énekeltek. Húsvét reggelén, mikor a harmat még csillogott a fűben, a nyuszicsalád elindult a kertbe. Óvatosan elrejtették a tojásokat a bokrok alatt, a virágok tövében, sőt, még a faágakra is akasztottak néhányat. Alig várták, hogy a gyerekek megérkezzenek, és felfedezzék a színes meglepet...

  A BÁTOR KISHAJÓ    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska kishajó, amely a kék tenger partján ringatózott a vízen. Bár apró volt, mégis hatalmas dolgokról álmodozott. Alig várta, hogy kihajózzon a végtelen tengerre, és felfedezze a világot. Minden nap, amikor a nagy hajók kikötöttek, izgatottan hallgatta kalandjaikat. Meséltek a kishajónak a csillogó korallokról és a tengeri csillagokról. Az aranyló szigetekről, ahol a fák gyümölcsei édesek, mint a méz; hableányokról, akiknek éneke varázslatosabb, mint bármelyik földi dallam; és gonosz kalózokról is, akik kincseket rejtegetnek. “Egy nap én is kihajózom, és felfedezem a világot.” - gondolta magában a kishajó.  Bátor szíve tele volt vágyakozással, de félt is az ismeretlentől.    Egy napon a kishajó elszánta magát. “Eljött az idő...” - suttogta a szél, és a kishajó búcsút intett a kikötőnek, és a nagy hajóknak.  Izgatott szívdobogással evezett ki a nyílt tengerre, míg a part lassan eltűnt...

  A PILLANGÓK KINCSE   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kék pillangó, aki boldogan repkedett a virágok között a réten. Egy nap a kis pillangó meglátott egy különleges virágot. Habár a virág szirmai úgy csillogtak, mintha apró gyémántok lennének, fejét szomorúan lógatta, levelei hervadtan lankadtak a föld felé. Közelebb repült, és meghallotta, ahogy a virág kétségbeesetten suttog neki: - Kedves kis pillangócska! Öntözz meg kérlek! Szomjas vagyok. Ebben a nagy forróságban kiszáradok, ha nem kapok inni! A pillangó megsajnálta a virágot. Addig repült, amíg csillogó vízcseppekre nem talált egy levélen. Felvette őket, majd szárnyaival óvatosan a virágra ejtette. Ahogy a vízcseppek érintették a csillogó szirmokat, a virág lassan visszanyerte eredeti szépségét. - Köszönöm, kedves pillangócska, hogy segítettél. Hálából elárulom neked, hol találod a világ legszebb kincsét. A kincs csillogóbb a csillagoknál, és boldogságot hoz annak, aki megtalálja. A magas hegyek mögö...

  A KERTI TÓ GONOSZ BÉKÁJA    A kert végében, a diófa árnyékában, egy csillogó tó rejtőzött. A tóban színes halacskák éltek, a partján pedig vidáman ugrándoztak a békák. De volt köztük egy béka, aki nem ugrált a többiekkel. Ez a béka mogorva és gonosz volt, a tó sötét mélyén rejtőzködött. Bőre hideg és nyálkás volt, keze-lába hosszú, szemei pedig olyan feketék, mint az éjszaka.  Ez a béka undorodott a gyerekektől. Ha egyedül merészkedtek a tó közelébe, hosszú, ragadós, hideg kezével kinyúlt a tóból, megragadta őket, és lehúzta testüket a sötét vízbe, ahonnan soha nem tértek vissza. Senki sem tudta, mi történt velük, csak a tó partján maradt üres cipőiket és játékaikat találták meg.    Az apukák és anyukák aggódva keresték a gyerekeiket, de a béka mindig visszabújt a víz alá, mielőtt bárki megláthatta volna. De a környéken minden gyerek tudta, hogy a tóhoz menni felnőtt nélkül nagyon veszélyes és tilos.    Egy napsütötte délutánon két kisgyerek, eg...

A CSIGAFUTÓVERSENY      Egy esős tavaszi napon, amikor a friss illatú esőcseppek táncoltak a levegőben, Csigafalva lakói nagy izgalommal készülődtek messze földön híres, éves csigafutóversenyükre. A falu minden lakója izgatottan várta ezt a napot.    A verseny napján a csigák korán keltek. Mindenki a legjobb formáját akarta hozni, de volt köztük három különleges csiga, akik különösen izgatottak voltak:     Pörgi Peti, és Száguldó Szabi, akik mindig a leggyorsabbak akartak lenni, és Lassú Lóci, aki bár kicsi és lassú volt, de nagy álmokat dédelgetett.    Amikor elérkezett a verseny ideje, a csigák felsorakoztak a rajtvonalhoz. Amikor a falu legidősebb csigája, Böbe néni, megadta a rajtjelet, a csigák elindultak. Pörgi Peti gyorsan pörgött a pályán, Száguldó Szabi szélsebesen száguldott szemeit a célvonalra szegezve, míg Lassú Lóci kitartóan haladt előre, minden erejével mászott, hogy lépést tartson a többiekkel.    Lassan, de bi...

 LILI ÉS A VARÁZSKANÁL    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tündérország, ahol csillogó virágok nyíltak, és édes illatú méhek zümmögtek. Itt élt Lili, a gyönyörű tündérkislány. Lili vidám és kedves volt, de sajnos nagyon válogatós is.     Amikor a tündérek finom mézízű kalácsot sütöttek, ő csak a közepét ette meg. “Ó, Lili, próbáld meg a szélét is, ugyanolyan édes!” - csábították a tündérek, de ő csak fintorgott. Ha illatos eperlekvárt főztek, csak a tetejét nyalogatta le. “De Lili, a lekvár alja a legfinomabb, kóstold meg!” - kérlelték a tündérek, de Lili csak rázta a fejét. A zöldségeket pedig különösen utálta – úgy fintorgott tőlük, mint kisegér a macskától.     A tündérek aggódtak Liliért, mert nem volt elég erős, és sokszor betegeskedett. “Mit tehetnénk Lilinkért?” - kérdezték egymástól tanácstalanul.     Egy napon Lili bölcs tündérkeresztanyja elhatározta, hogy segít a kislányon. Meglátogatta őt a Tündérországban, és hozott ...

A KIS FA MESÉJE Volt egyszer egy kis fa, aki egy napsütötte réten élt. Tavasszal rügyeket bontott, amik gyönyörű virágokká fakadtak. Finom illatukkal oda csalogatták a zümmögő méheket. A pillangók vidáman csapkodtak a szárnyaikkal a virágok körül. A madarak fészket raktak az ágai között. Vidám kis fa volt, zöld leveleivel integetett a szélnek, gyökereivel szorosan kapaszkodott a földbe. A virágokból zamatos, piros gyümölcsök értek, amit kismadarak és a mókusok jóízűen kóstolgattak. A nagy melegben hűs árnyékot nyújtott az állatoknak, akik boldogan játszottak a lombjai között. A kis fa boldog volt, hogy otthont adhatott nekik, és ennyi örömet okozhat másoknak. Aztán eljött az ősz. A levelei megsárgultak, vörösesre és barnára változtak. Elkápráztatták a kisfát ezek a gyönyörű színek. Azonban az idő egyre hűvösebbre fordult, a nap sem olyan melegen sütött már. A madarak elrepültek melegebb vidékre, és színes levelei lassan elszáradtak, és lehullottak a földre. A kis fa egyre csupaszabb és...

DEZSI ÉS A KISAUTÓK Dezsi, a kisfiú, imádta a kisautókat. A polcán sorakoztak a piros, kék, zöld és sárga járgányok, versenyautók, kamionok, és még egy csillogó tűzoltóautó is. Órákig eljátszott velük a szőnyegen, pályát épített, versenyt rendezett, és izgalmas történeteket talált ki a kisautókkal. De Dezsi nem mindig vigyázott a játékaira. Gyakran dobálta őket, száguldozott velük a padlón, és volt, hogy dühösen az ágy alá hajította őket, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ő akarta. A kisautók hamarosan megérezték a durva bánásmódot. A piros versenyautó elvesztette a hátsó kerekét, a kamion pótkocsija lecsúszott, a csillogó tűzoltóautóról pedig lekopott a festék. Egy nap Dezsi a szőnyegen játszott, amikor észrevette, hogy a kisautók szomorúak. Odament hozzájuk, és megkérdezte: - Mi a baj, kisautók? Miért szomorkodtok? A piros versenyautó felsóhajtott: - Fáj mindenem, Dezsi. Elvesztettem a kerekemet, és alig tudok mozogni. A kamion pótkocsija panaszkodott: - Mindig lecsúszom a kam...

         BÖMBI ÉS MARCI, A RAKONCÁTLAN KISAUTÓK      Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis város, ahol két piros rakoncátlan kisautó, Bömbi és Marci lakott. Éjjel nappal száguldoztak az utcákon. De nemcsak hogy száguldoztak, soha nem használták az irányjelzőiket!    Kacagva versenyeztek a főúton, hogy ki ér előbb a piros lámpához. Ezt látva, egy bölcs öreg autó, Trabant bácsi állt oda melléjük. "Jó napot, fiacskáim! Látom, szeretitek a sebességet!„ - pöfékelte kedvesen   Bömbi és Marci büszkén biccentettek. "Igen, mi vagyunk a leggyorsabbak a városban!" – kiáltották.    Trabant bácsi bólintott. "Biztos vagyok benne, hogy gyorsak vagytok. De a sebesség nem minden! A közlekedésben a legfontosabb a biztonság!"       A kisautók kíváncsian néztek Trabant bácsira. "Mit értesz azon, hogy biztonság?" - kérdezte Marci.    Trabant bácsi türelmesen magyarázni kezdett: "Amikor jobbra vag...

MESÉK A TITKOS PADLÁSRÓL MESÉK A BÁTOR KISHAJÓ A CSIGAFUTÓVERSENY A CSIPOGÓS MEGLEPETÉS A KERTI TÓ GONOSZ BÉKÁJA A KIS FA MESÉJE A MORGÓS NYUSZI ÉS A JÓSÁGOS FARKAS ANNA ÉS A KISGÓLYA A PILLANGÓK KINCSE A RÓKA, A NYUSZI ÉS A RÉPA BÖMBI ÉS MARCI, A RAKONCÁTLAN KISAUTÓK CSUFKA, A KIS HERNYÓ DEZSI ÉS A KISAUTÓK EGY KISKUTYA TÖRTÉNETE LILI ÉS A PAPÍRREPÜLŐK LILI ÉS A VARÁZSKANÁL MÓKAMATYI ÉS BÜDÖSBENCE MÓKA MATYI ÉS A SZIVÁRVÁNYSZÍN ÁLOMESŐ TROMBI, ÉS A CSINTALAN KISMAJOM VERSEK MONDÓKA MÁRCIUS 15-ÉRE TAVASZI KÖSZÖNTŐ - MILÁNKA (TAPPANCS) PILLANGÓJA